Atlétika
Szabó Beatrix
MTK legendárium | 251. rész
Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán élete. „Gúny sújtotta az úttörőket” 32. rész.
A Kálmán előtti léghajókísérletekben értelemszerűen a szerencsésebb – iparilag fejlettebb – nemzetek fiai jártak élen, bár számuk a kontinens egészét nézve sem volt jelentékeny. A vállalkozó kísérletezők kis létszáma a rendkívül összetett tudományos ismeretekkel magyarázható, melyről Szekrényessy Kálmán így vallott: „A röpülőgépek olyan rendkívüli találmányok voltak, melyeknek csak némileg is sikerülő összeállítása a legalaposabb, széleskörű tudományt követelte meg. A régi föltalálókra vonatkozik ez, akiknek semminemű segédeszköz sem állott rendelkezésökre. Legtöbbjök kénytelen volt egyszerre a gépészmérnök, a műszerész, a vegyész s a kísérletező munkáját végezni.”
Gácsország keleti fele, az orosz határ közelében: 1866 ősze.
A húszesztendős fiatalember csinos ulánus egyenruhában fürkészi a rét fölötti felhővonulást. Társaitól különvonultan, kártyát, kocsmát kerülve veti magát kísérleteibe. Giffard úr részleges sikere az „irányítható légzsák” megalkotásában nem hagyott számára egy perc nyugtot sem.
Csupán hónapokban mérhető távolság választotta el egyetemi tanulmányaitól, s hetekben számlálható idő telt el a mintegy tizenhatezer áldozatot követelő véres custozzai ütközetben való részvétele óta. Makacs elszánással kívánt sikert elérni. Félrevonulásának oka ugyanaz, mely a későbbi világhíressé vált Wright testvérpáré: „Ne gúnyoljanak, ne csúfoljanak eszelősnek, ne rágalmazzanak engem bolondnak.”
Mint minden „úttörőnek,” így Szekrényessy Kálmánnak is meg kellett küzdenie a hitetlenkedők közönyével. 1911-es szakcikkében kissé keserű hangnemben ekként emlékezett minderre: „A vérig sebző gúny, mely – állíthatni csak néhány gondolkodó főtől eltekintve – az emberek által sújtotta a nemcsak önzetlen, hanem áldozatkész úttörőket.”
A kelet-galíciai helyőrség nyugalma alapozta meg aeronautikai tapasztalásait. Figyelme ekkor terelődött mind fokozottabb mértékben a levegő és a gázok sűrűségének mérés utáni tanulmányozására. Sajátos gázelegy előállításán dolgozott: „az alkalmazandó erőgép
föltalálásának föladata a vegyész vállaira nehezedik, olyan erőgép-hajtóerőt kell föltalálnia, mely vajmi kisebb részében, talán csakis 80, sőt 100-ad részében fejlődjék a röpülőgépre rakott anyagból, míg 80-szor, sőt 100-szor annyi súlyrészében a körlégből meríttethessék, s emez arányában alkosson minél nagyobb erejű durrléget.”
Fiatal kora s ebből adódó némileg hiányos tapasztalatai ellenére kristálytisztán rajzolódtak ki előtte a repülés tökéletesítésének legfontosabb kérdései. A pontos helyzetfelismerés gyors cselekvést, jelentős anyagi bázist és még több szerencsét kívánt. Világosan látta feladatát, s még világosabban annak esetleges következményeit:
„Aki az erőgép hajtóerejének eme válfaját föltalálja az nemcsak az egész földkerekség talán leggazdagabb vagyonú embere lesz már néhány év alatt, hanem az emberiség legnagyobb jótevőinek egyike is.”
Saját életére nézve is igaznak mondhatjuk egyik kijelentését: „Hírnévre tenni szert s nagyértékű vagyonhoz jutni oly erős czél.” Nemes, s egyben praktikus kihívás egy ifjú ember számára.
Galíciai helyőrségparancsnokként a nyarankénti kísérletezéseket télen – az időjárástól kényszerítve – más jellegű munkával váltotta fel:
„Gácsországban a tél hosszú és zord, az ösmerős családok mértföldekre távol az utak félöles hóval befúva.” A jól befűtött parancsnoki szállás kicsiny szobájában inasát irányítva elméleti számítgatásai alapján modelleket – ahogyan ő nevezte – „röpülőgépmintákat” készített.
Kísérleteinek e kezdeti korszakát időlegesen megtorpantotta az 1870/71. évi francia-porosz háború kirobbanása, melyről már ejtettünk szót.
Mint ismeretes e küzdelmekben aktívan vett részt, egészen a fegyvernyugvásig, a porosz hadsereg tisztjei között harcolva mindvégig. A francia főváros ostromakor tanulságos eseménynek lehetett szemtanúja, melyről évek multán így számolt be:
„Párizs ostroma 1870/71-ben, amely alatt ott 64 léggömböt szállattak föl (levelekkel, irományokkal s emberekkel), melyek közöl 58 röpült keresztül az ellenség által vont széles ostromgyűrűn, bebizonyította a léghajóknak merőben pótolhatatlan terjedtkörű alkalmazását hadszempontból.”
A nyugat-európai harcterepeken s a háború lezáródásával azok országaiban tett nagyobb utazásai alkalmával ismét jelentősen bővültek repüléstechnikai ismeretei:
„Hasonló [modern] szerkezetű repülőgépeket láttam, mind Párisban, mind Londonban.” E tapasztalatok újabb kísérletek megindítására ösztönözték. Közben az Ibériai-félsziget háborús konfliktusainak lezárulta után, Don Carlos seregétől megválva ismételten visszatért hazájába.
Az 1870-es évek első felében „kellemes helyőrségbe feküdt” a Bács-Bodrog vármegyei Szabadkán ill. a Szerém vármegyei Péterréven. A békés évek nyugalma sok kedvelt tevékenység folytatására is lehetőséget biztosított a későbbi MTK-alapító számára...
