Kézilabda
Farkas Johanna

MTK legendárium | 233. rész

Publikálva: 2022.09.13 Frissítve: 2022.09.12 MTK Budapest

Az MTK-alapító, Szekrényessy Kálmán élete. 16. rész.

A középiskola évei alatt végbement katonás szellemű sportnevelés megtette a hatását, Kálmán jellemét megedzve, már kisgimnazista korában igazi bátor ifjúvá, vezéregyéniséggé vált, aki hősies elszántsággal vett részt országos jelentőségű megmozdulásokon:       

Az első nagyobbszabású tüntetés baljoslatúlag végződött. 1860. márczius 15-én a rendőri tilalom daczára ezrek vonultak a régi ferenczvárosi temető felé, hogy a honvédsírokat ünnepélyesen koszorúzzák meg.


A rendőrség szétoszlásra szólította fel a menetet, melynek élén egyetemi tanulók haladtak. A lelkesült fiatalság azonban nem engedelmeskedvén az azt követő rendőri parancsnak sem, a kivonuló rendőr-század rájuk lőtt. A rendőrség szigorú parancsot kapott ugyan, hogy lefelé czélozzon: mindazáltal több sebesülés történt. A megsebesültek közt volt Forinyák jogász, a honvédelmi ügyérség osztályfőnökének fivére, aki azután hosszas és kínos betegeskedés után sebében meghalt.

1860. márczius 15-két megelőzőleg lázas izgatottság fogta el a fővárost, mindenki tudta, hogy készül valami, de (…) a mozgalom nem volt szervezve (…) mikor reggel az egyetemi ifjúság sorakozott, hogy a ferenczvárosi temető honvédsírjait megkoszorúzza (…) városszerte hallatszott, hogy a józsef- és ferenczvárosi kapások kaszákkal, botokkal, ásókkal, sőt még addig rejtve tartott puskákkal is fölfegyverkezve, nem fogják visszatorlási kísérlet nélkül tűrni a rendőrség fegyveres beavatkozását, tehát tökéletes csatára volt kilátás, melyet azután a beavatkozó katonaság okvetlenül a polgári elem hátrányára fog eldönteni. 

Akkor gymnasiumi tanuló voltam, ami azon időben azt is jelentette, hogy mindenféle utczai tüntetés néző, de néha hangotadó részese is, érthető tehát, hogy a ferenczvárosi tüntetésen mi is ott voltunk. A rendőrség sorlövésére azonban nem jelentek meg az említett kapások, hanem oly eszeveszett szaladás következett. A rendőrség maga is megijedt a sorlövése fölött, mert nem üldözte a menekülőket. Mikorra azután a belvárosba érkeztünk, már fel volt az egész város riasztva, de az általános rémületet jól jellemezte, hogy még csak a legszelídebb utczai tüntetés is elmaradt. Pár nap múlva azonban Albrecht főherczeg már nem volt budai helytartó s evvel azután kezdetét vette az utcai tüntetések csaknem szakadatlan lánczolata.

[…] Erőnket, hatalmunkat teljességében éreztük és mutattuk. Forinyák temetése alkalmával, melyen a rendföntartást egyetemi és gymnásiumi tanulók végezték kardosan. Beláthatatlan hosszúságú menet kígyózott a Váczi utczából a Nemzeti Színház felé, kétoldalt tízezrek állottak, a néptömeg sétafokosokkal, baltákkal és buzogányokkal fölfegyverkezve, nemzeti öltönyt viselve, kócsagos, darutollas kucsmákban hullámzott.

A másik hatalmas utczai tüntetés a Széchenyi-gyászmise alkalmával volt, melyen szintén a kardos ifjúság vitte a főszerepet. A következő évben tartott Széchenyi-gyászmise alkalmával történt azon eset, hogy a főtemplomban tartott isteni tisztelet után, többen felismervén Teleki László grófot, lelkesülten éljeneztük őt, a gróf azonban meghökkent és ki akarván kerülni az efféle ünnepeltetést, a Szervita tér irányába sietett, mi utána. A Teleki-ház kapuja alatt végre utolértük, és folytonosan: Éljen Teleki, mint nádor!, kiáltozván, szinte kényszerítettük, hogy pár szót intézzen hozzánk. Teleki a lépcsőkre állva beszélt, – hogy mit azt alig hallhatták még a legközelebb állók is, mert hangja szerfölött halk volt.

Ezen kívül utcai tüntetésen vett még részt Palóczy László képviselőházi elnök és gróf Teleki László temetéséhez kapcsolódóan, melyen, mint kardos ifjú töltött be vezérszerepet:

A mostani fiatalságnak voltakép fogalma sincs arról, minő jelentősége volt akkor egy kardnak, ha még oly kicsiny volt is az. Akinek derekára kard volt övedzve, annak szabad beléphetési joga volt bárhová is, az előtt a legnagyobb előzékenységgel nyíltak meg a legtömöttebb népsorok is.

Mikor királyunk 1865. deczember 10-én (mily szép nap ez nekem!) Erzsébet királynéval Budára vonult, akkor még szerepelt a kardos ifjúság, mert az akkori császár és császárné kocsija mellett mi haladtunk: rendőrségnek, testőrségnek vagy egyéb fegyveres kíséretnek nyoma sem volt. Kivont kardjaink a felségek feje körül csillogtak: ők bíztak a magyar hűségben, mert valóban föltétlenül annak hírdetőire bízták magukat. 

A koronázás alkalmával még jutott ugyan némi szerep a kardos ifjúságnak, de azóta teljesen visszalépett az ilyféle szerepléstől. A mostani „frakk”, „klakk” és „lakk”-hoz nem is illenék a vörös kardöv s ragyogó aczélkard.

Kövess minket
MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!