MTK legendárium | 207. rész

Az MTK aranylánca”. (Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny). 20. rész. Opata Zoltán (1900-1982). „Ne féljen Zoli bácsi!”

Opata Zoltán edzői tevékenysége biztos anyagi egzisztenciát jelentett számára. Ezzel hozható összefüggésbe magánéleti kiteljesedése is. Debreceni edzői évei alatt, nevezetesen 1937. május 4-én nősült meg. Felesége bécsi születésű leány, bizonyos Feldheim Hermann és Katz Erzsébet leánya, az izraelita vallású Feldheim Edit (1909-1946) lett.

A Feldheim családot sem kímélte a vészkorszak. Opata sógora, Feldheim Endre vegyészmérnököt a pokol zsiliptörése, vagyis a második világháború borzalmai sodorták el, amikor 1943 februárjában elhurcolták debreceni otthonából.

Opata ifjú feleségről, Edit asszonyról azonban kevesen tudják, hogy nő létére is szenvedélyesen szerette a labdarúgást, ráadásul mindig határozott véleménye volt a csapatok állásáról, akárcsak férje sportolói teljesítményéről.
Közös életük tehát a feleség lakóhelyén Debrecenben indult, ahol az MTK egykori híressége Opata Zoli épp edzősködött. A Bocskai trénereként Debrecenben, az akkori Vilmos császár körút 78-as szám alatt lakott.

Amikor az Opata vezette klub mélypontra került, Opatáné kötelességének tartotta bátorítani férjét és a klub tagjait: – A Bocskai hívő tábora, vezetői és játékosai ugyancsak szomorkodnak a mérkőzés után. Kellemetlen, mi hallatlan balszerencsével kikaptunk az Újpesttől s ugyanakkor a riválisaink sorra győztek. Most ismét a kieső helyre jutottunk – kesergett Opata Zoltán a csapat népszerű edzője. – Érdemtelenül fekszünk a tabella alján. Aligha volt még eset arra, hogy csapatot annyira üldözzön a balszerencse, mint minket ebben a bajnoki évben. A játékosok ott ülnek körülötte és vigasztalják a nekibúsult edzőt: „Ne féljen Zoli bácsi, mondta Finta – pár hét múlva, már csak, mint rossz emlék lesz a tizenkettedik hely!”

Opata Zoltán felesége (ragyogó szép asszony!) bizakodik legjobban.

– Biztos vagyok benne, hogy a nyolcadik helyen kötünk ki – mondja, a többség azonban kiegyezne már a kilencedik, tizedik, sőt van, aki a tizenegyedik hellyel is.

– Azért mégsem lehet mindent a balszerencse számlájára írni – mondjuk Opatának. – Ezt elismerem, jómagam is látom hol szorulna erősítésre a csapat, – válaszolja – de hát „szegínyek” vagyunk s nálunk nagy szó ma az erősítés, de nem mondtunk le róla!

Közben a Bocskai játékosait nem törte le annyira a tizenkettedik hely, a mérkőzés után víg mulatozásba kezdtek. Közben szaporán ürülnek a poharak s a játékosok vígan, jó hangosan énekelnek. Finta a leghangosabb. 

– Úgy mulatsz – mondja neki Takács –, mintha legalábbis három gólt lőttél volna…

– Tartogatom azt a három gólt a következő csapatnak! – Vágta ki magát a vidám játékos, és ismét a pohár után nyúlt…

Ezt olvastad már?