MTK legendárium | 204. rész

Publikálva: 2022.04.30 Frissítve: 2022.04.28 MTK Budapest

„Az MTK aranylánca”. (Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny). 17. rész. Opata Zoltán (1900-1982). „Menni vagy maradni?”

Opata Zoli, amikor visszavonult aktív játékosi szerepkörétől, akkor sem tétlenkedett. Ellenkezőleg: azt kell, hogy lássuk legalább annyira harcos kiállás jellemezte, mint „csonttörő” korszakában, mikor joggal mondhatták: „Opata, rúg, mint a lópata”.

Edzőként más minőségű harcok vártak rá. A tréneri szabadság mellett legtöbb fejfájást a „Menni vagy maradni?” kérdés okozta számára. Tartós itthoni ténykedést követően azonban Opata is vándorbotot vett a kezébe és külföldre utazott szerencsét próbálni…

Egy 1959-es helyzetjelentés szerint edzők egész légiója tartózkodott folyamatosan külföldön, akik pedig sikeresen vehettek volna részt a hazai utánpótlásnevelésben.

„Ha ránézünk a világ térképére, szinte alig találunk földrészt, ahol ne működnének magyar edzők. Ausztrália kivételével Európa, Ázsia, Afrika és Amerika sok-sok országában dolgoznak sikerrel, komoly eredménnyel a magyar labdarúgás tanítómesterei. Sok helyen már évtizedek óta tanítják a különböző országok fiataljait erre a gyönyörű sportágra. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az olasz és a svéd, sőt a rendkívüli magaslatokra emelkedett dél-amerikai labdarúgás fejlesztésében is nagy szerep jutott a magyar edzőknek. Volt idő, amikor külföldön szereplő játékosaink mellett magyar edzők fémjelezték egy-egy ország labdarúgásának színvonalát. Előbb nézzük a környező államokat!

Csehszlovákiában működik Borhy Károly, aki csapatával a Vörös Csillaggal már bajnokságot is nyert. Laky Antal és Vörös-Spitz Illés Jugoszláviában edzősködik ugyancsak jelentős sikerrel. A régebbiek közül Wetzer Rudolf Romániában él.

Aztán itt van Lengyelország. Egész sereg edző dolgozik a különböző városokban. Fenyvesi László és Opata Zoltán alig egy éve jött haza lengyelhonból, hol Opata bajnokságot is nyert volt csapatával a Górnik Zabrze együttesével. Utóda, Steiner János és csapat az ő vezetése alatt is az élen áll. Rajta kívül Fogl II. Károly, Kósa Károly, Patkoló Rezső, Scharle Kristóf, Stengl István és Szolle Lajos edzősködik Lengyelországban. Kósa például a kieséstől mentette meg csapatát a krakkói Wislát, Szollárék másodikok lettek a nemzeti bajnokságban, mert az edző bátran fiatalított.

Több magyar edzőt találhatunk az északi országokban is. Svédországban például Markos Imre a II. osztályból feltornázta csapatát az I. osztályba. nagyon szeretik, és szaktudását megbecsülik a svéd szakemberek és szurkolók. Ugyanez a helyzet Tóth Mátyással is, aki a másodosztályú eskilstunai gyári csapat edzője. Opata Zoltán mesélte, hogy látta múlt évben odakinn ezt az együttest, végig is nézte az edzésüket, és igazán jó véleménnyel van róluk. Ugyanakkor Szendrődi Lajos is évek óta Svédországban edzősködik.

A nyugati és déli országokban is jónéhány magyar edzőt találunk. Kalocsay Géza dr. a belgiumi Standard Liége csapatával ér el nagyszerű eredményeket. Toldi Géza és Pintye János is Belgiumban él. Franciaországban Korányi II. és Korányi III., Simonyi, Lami és Sipos dolgozik kisebb csapatoknál. Hollandiában Veréb József az NSZK-ban (Nyugat-Németország) Lengyel Nándor, valamint Sárosi Béla, a kis Luxemburgban Mester István működik. Gutmann Béla – miután bajnokságot nyert csapatával az FC Portoval, az ősz elején átment az FC Lisboához. Gutmann régóta ismert arról, hogy egy évnél nemigen marad meg ugyanannál a csapatnál. Nem azért, mintha nem szívesen marasztalnák, hanem azért, mert a vérében van a vándorlás, az új csapatok, az új tehetségek, az új lehetőségek keresése…”