Atlétika
Krizsán Xénia

Hidegkuti felfedezője, Deseő Dezső (1924-2016) a hőskor elfeledett sportriportere. V. rész. (Hidegkuti és Szepesi „felfedezése”). GALÉRIA

Publikálva: 2020.10.15 Frissítve: 2020.10.13 MTK Budapest

MTK legendárium 55. rész. Szekrényessy Attila sorozata.

Deseő Dezső volt Hidegkuti Nándor médiafelfedezője, melyről visszaemlékezésében így vall: – A Gamma edzője abban az időben Sós Károly volt, aki később szövetségi kapitány lett. A csapatnak szüksége volt új belső csatárra, és az egyik edzés alatt megemlítettem Sósnak, hogy láttam nagyon tehetséges fiatal játékost az Elektromosban, Hidegkuti Nándornak hívják. „Ááh, ismerem” – mondta az edző – „lassú, puha és nem gólképes.” Megvették Mikét! Az már sporttörténeti tény, hogy ki vitte többre, Hidegkuti, vagy Mike?

Egyébiránt Mike István (1924-1994) kvalitásait tekintve valóban messze elmaradt Hidegkuti mögött. Az igazi „fenegyerek”-nek tartott, négy polgárit végzett Mike a BRSC-ben kezdte pályafutását, majd a Ganz-on keresztül a Gammába, és így az élvonalba került. Ez volt az a pillanat, amikor Sós Károly szakmai tévedésének köszönhetően Hidegkutit is megelőzte. A Gammában aztán válogatottjelöltként is forgott a neve. Végül hazai pályafutásának csúcsaként az FTC labdarúgója lett, ahol sógorával, Szabó Ferenccel (1921-2009) egy klubban játszott.

A hirtelen haragjáról közismert játékos végül négy alkalommal a válogatott mezt is magára ölthette (sógorának ez csupán egyszer adatott meg). Végül nemzetközi szintéren is megjelent, és amerikai disszidálása előtt még négy olasz csapatnak is tagja lehetett (FC Bologna, Lucchese, Napoli, Genoa).

A kommunista fordulat évében Deseő Dezsőt feleségével együtt bocsátották el a magyar Rádiótól, melyben állítása szerint jelentős szerepe volt az érvényesülni akaró Szepesi Györgynek (1922-2018), melyről memoárjában így vall:

– Amikor 1945 derekán újraindult a munka a Magyar Rádióban, Gecső Sándornéval együtt külön munkát bíztak rám, amely szerint hetenként egyszer…nekünk kellett a meghallgatásra jelentkezett prózai előadók hangfelvételeit elkészítenünk…a legelső meghallgatások egyikén magas, fekete fiatalember volt soros. Egész lényéből áradt a feszültség. A bemutatkozásánál megtudtam, hogy Friedländer Györgynek hívják és sportriporter akar lenni.

– Ez meglepett, mert az ilyen munkára jelentkezőket mindig helyszíni közvetítés formájában vizsgáztatták, márpedig abban az időben technikailag nem voltunk felkészülve külső adásokra. Friedländer György erre megnyugatott, hogy ő majd rögtönöz közvetítést, képzeletbeli labdarúgó-mérközésről, itt a stúdióban. Neki is állt és lelkendezett, kiabált, halandzsázott, hogy Sárosi így, Zsengellér úgy, a bíró meg amúgy. Mindez persze a szokásos hangkulisszák, a közönség moraja nélkül, a stúdió kriptaszerű csendjéből sutának és komikusnak hangzott.

– Pár hét múlva, amikor a jelentkezők névsorát állítottam össze, az előcsarnokban ismerősnek tűnő fiatalember állt előttem. „Ön már volt itt azelőtt ugye?” – kérdeztem – „Igen”, válaszolta.

„Nem feleltem meg, most újra jelentkezem.” Amikor látta, hogy a nevére próbálok emlékezni, közölte, hogy azóta már nevet változtatott: most Tállay Györgynek hívják. Úgy látszott, azt hitte, hogy a neve miatt nem felelt meg. Bejött a IX-esbe, leadta ugyanazt a halandzsát, mint pár héttel azelőtt és a Végrehajtó Bizottság ezúttal, mint Tállay Györgyöt is alkalmatlannak találta. Friedländer-Tállay Györgytől azonban nem volt olyan könnyű megszabadulni. Pár hét múlva újra megjelent, ezúttal, mint Szepesi György.

– Harmadszor is elgajdolta, már jól ismert mérkőzését, majd, amikor befejezte és a szalag még futott, hozzá tette, hogy nemrég szabadult a koncentrációs táborból, ahol az a tudat tartotta benne a lelket, hogyha túléli, a rádió sportközvetítője lesz. Ezek után hatásosan sírva fakadt. Ugyanekkor levél érkezett a vállalat igazgatóságához a Kommunista Párt egyik prominens vezetőjétől, tanácsolva ezen érdemes elvtárs alkalmazását.

Így lett Friedländer-Tállay-Szepesi György a Magyar Rádió sportriportere anélkül, hogy valaha próbaközvetítést adott volna egyetlen sporteseményről is. Most már csak Pluhárt és Deseőt kellett megsemmisítenie. Pluhár Istvánt, a legnagyobb magyar sportriportert valamilyen ürüggyel eltiltották a sportközvetítésektől. Adtak neki egy íróasztalt, ahol főként hírdetések szerkesztésével foglalkozott és közvetíthetett mindenfélét, csak sportot nem. Az ok mindig homályos volt, de a cél világos: Friedländer elvtársnak Pluhár csak sportvonalon állt útjában. Az ellenem folytatott műveletek közül...(Folytatjuk)

Kövess minket
MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!