Az MTK-alapító, Szekrényessy Kálmán gondolatai | 7. rész

MTK legendárium | 127. rész. Szekrényessy Attila sorozata.

A hadászat és a sport összefüggése (1882)

„Aki az utolsó francia-német háborúban részt vett, bátran állíthatja, hogy a franciák hallatlan vereségeit és a németek páratlan győzelmeit annak tulajdoníthatni, miszerint az egyleti élet a német birodalomban rendkívül ki van fejlődve. Némileg jogosítva vagyunk állítani a weissenburgi csatát a német daláregyletek, a wörthit a lövészegyletek, a spicherrenit a tornaegyletek, a gravelotteit az úszóegyletek, a sedanit a csolnak-egyletek stb. nyerték meg. Ez ugyan képletes állítás, de ha tekintetbe vesszük, hogy az említett egyletek működése nemcsak a testfejlődésre, hanem a lélekerősödésre s az összetartozás érzetének tudatának emelésére mily végtelenül üdvös hatással van: jogosult ez állításunk. A fiatalságot el kell vonni a gőzös, dohányfüsttel telített kávéházakban való túl hosszú időzéstől, a játékasztalok mellől, a korcsmázástól, minderre pedig mi sem alkalmasabb, mint a nemes sport azon ágai, melyeknek ápolása nem költséges.”

Mint hiteles hadi tudósító (1876)

„Mai tárcánk a plevnai napok egyik legdicsőbbikét festi oly élénken, amint csak szemtanútól telhetik, ki a tollat is jól forgatja, mint a kardot. Szekrényessy Kálmán kapitány, ki régóta a török táborban van, közelébb családi ügyekben haza jött s Miskolcon időz, de e hó közepén ismét a török sereghez utazik s megígérte, hogy onnan koronkint fog küldeni harctéri tárcát a Fővárosi Lapoknak. Tavaly is a szerb hadjárat idején írt lapunkba Zajcsárról és Ozmán pasáról, legközelebb pedig a Sipka-szoros leírását fogja közölni, azzal együtt, amit ott tapasztalt. Külföldi tudósítónk közt is csak kevés van, ki a harcok szörnyen érdekes képét ily híven, életteljesen tudná festeni.”

Látogatás Oszmán pasánál (1877)

„A harctéri tudósítókat is sokszor meglepi a költészet szent láza. Regényesen, föllengősen nagyon erős színekben festenek. Zajcsárt is, főleg a szlávbarát tudósítók úgy írták le, mint kirabolt, feldúlt, kiégetett várost. Közelébb ott járván, egészen máskint találtam e csinos városkát (…) Valami öt órakor érkeztem a zajcsári magaslatra, hol Oszmán pasa, a táborkar, öt üteg, tűzérség, két század, lovasság és három zászlóalj gyalogság sátorai és összetákolt fabódéi foglalják el a tért. Oszmán pasa rosszul érezvén magát, nem fogadhatott mindjárt, én tehát átmentem a Hasszán pasa sátorába […] A következő percben már körül voltam véve, mindenki a legszívélyesebben üdvözölt és új hírek után tudakozódott. Valami negyedóra múlva a tábori főpap is közénk jött, ő is hallani akarván valami újdonságot. Hat órakor a főparancsnok kéretett magához.

Török katonái elfogultságáról (1882)

„Túlnyomó ellenség támadja meg zászlóaljaimat, a derék fiúk bíznak bennem, mint prófétájok ígéretiben, vakon követtek mindig, mert szentül hiszik, hogy diadalra vezérlem őket. Bajtársim, akikhez együtt vívott véres csatáink babérja fűz, harctársim, akikhez törhetetlen fogadásom köt, akik becsülnek, tisztelnek, szeretnek, zászlótársim, akik értem, ha kell készséggel ontanák véröket.”

Ezt olvastad már?