Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán gondolatai | 5. rész

MTK legendárium | 125. rész. Szekrényessy Attila sorozata.

Kardos ifjúként vett részt gróf Teleki László temetésén

„A mostani fiatalságnak voltakép fogalma sincs arról, minő jelentősége volt akkor egy kardnak, ha még oly kicsiny volt is az. Akinek derekára kard volt övedzve, annak szabad beléphetési joga volt bárhová is, az előtt a legnagyobb előzékenységgel nyíltak meg a legtömöttebb népsorok is. (1899)

Mikor királyunk 1865. deczember 10-én (mily szép nap ez nekem!) Erzsébet királynéval Budára vonult, akkor még szerepelt a kardos ifjúság, mert az akkori császár és császárné kocsija mellett mi haladtunk: rendőrségnek, testőrségnek vagy egyéb fegyveres kíséretnek nyoma sem volt. Kivont kardjaink a felségek feje körül csillogtak: ők bíztak a magyar hűségben, mert valóban föltétlenül annak hirdetőire bízták magukat.  

A koronázás alkalmával még jutott ugyan némi szerep a kardos ifjúságnak, de azóta teljesen visszalépett az ilyféle szerepléstől. A mostani „frakk”, „klakk” és „lakk”-hoz nem is illenék a vörös kardöv s ragyogó aczélkard.

A nemzeti szellemű társaséletről (az 1850-es évek Császár-fürdői báljairól)

„Az akkori legszebb, legjobb, legünnepeltebb tánczosnők közül még jól emlékszem Orczy Sarolta bárónőre, Beniczkyné Bajza Lenkére, aki akkor aratta első irodalmi babérait, Bertha Örzsikére, Párizsban élő híres zeneszerző honfitársunk: Bertha Sándor szép húgára, Frölich Irmára, gróf Batthyány Gézáné született Batthyány Emma grófnőre, az Almásy nővérekre, akik közül az egyik báró Lipthayné, a másik néhai gróf Széchenyi Ödönné, a Bonyhády nővérekre, unokanénémre: Szekrényessy Paulinra stb. A platánok alatt tánczoló szép párok mindenképp tüntettek a nemzeti törekvés mellett. Noha akkor még elég sokan kénytelenek voltak németül vagy francziául társalogni, mert nem tudtak eléggé jól magyarul, szellemük azonban tősgyökeres magyar volt (1898)

A nemzeti önvédelemről (Trianont elkerülendő)

„Gyermekkoromban egy volt honvéd alezredes földrajztanárom Sz. úr – ma nyugdíjazott ezredes – nagyon szeretett, én pedig rendkívül tiszteltem őt és igen ragaszkodtam hozzá. Az ezredes a többi közt kettőt vésett elmémbe:

Először: »Eperjes környékére egy elsőrangú várat kell építenünk.«

Másodszor: »Hazánk természetes határa dél felé – a Balkán, még pedig egész hosszában a cattarói-öböltől az Emineh hegyfokig – ki kell terjesztenünk.«

Régi időkről emlékezem meg, azóta a tanítvány, tanára előbbeni pályájára lépett. Az események így hozták magukkal…” (1878)

Ezt olvastad már?