„Nyolc közé szeretnék jutni a csapattal.”

Adamecz Lilla, az MTK Budapest jogelődje,a BSE egykori játékosa idén nyáron visszatért a Városmajorba. Céljairól, a csapat egységéről és a szombati, Vasas elleni rangadóról is kérdeztük.

– Nem ismeretlen helyre érkeztél nyáron, hiszen az MTK Budapest jogelődjének számító BSE utolsó éveiben játszottál már a Városmajorban. Milyen érzésekkel tértél vissza?

– Nagyon vágyódtam Budapestre, a BSÉ-s évek után megfordultam Pécsett, majd visszajöttem a fővárosba a Vasashoz, aztán Miskolcra igazoltam, és most újra itt vagyok. Szinte teljesen kicserélődött az itteni stáb, egyedül Dóri (Nagy Dóra, szakosztály-igazgató és vezetőedző) maradt meg abból az időszakból. Többszörösen ismerős a közeg, hiszen a lányok közül majdnem mindenki volt már itt-ott csapattársam. Vártam ezt a szezont, valami új kezdődött el, sok fiatal játékossal, és ebből sok-sok, kemény munkával valami egészen jó is kisülhet.

– Említetted hány helyen fordultál meg pályafutásod során, csak az elmúlt három évben három különböző csapatban játszottál, és mindenütt más-más arcodat mutattad. Legutóbb Diósgyőrben párperces játékos voltál a nagy gépezetben, azelőtt a Vasasban viszont pazar számokat produkáltál. Ezek szerint neked jobban fekszik a kisebb, családias közeg?

– Pécsről évközben távoztam még 2015-ben, a csapat anyagi problémákkal küzdött, én éppen akkor államvizsgáztam, nehéz döntés volt a szezon közepén váltani, de így volt a legjobb. Innen egy hónapra kerültem a Vasashoz, ami nagyon tetszett. Fiatal csapatba kerültem, mindenki együtt küzdött, kevésbé volt profi közeg, de a barátságos hangulata miatt nem gondolkoztam sokáig, hogy maradok-e tovább. A rákövetkező szezon valóban egyénileg jól sikerült, de kicsit fájt, hogy nem ment úgy a csapat szekere, kevés sikerélményünk volt, ráadásul jött a miskolci lehetőség. Sokáig gondolkodtam rajta, de végülis nem bántam meg. Sokat tanultam belőle, mindenki szeretne egyszer ilyen nagy csapatban játszani, de összességében ahogy itt a munka folyik, ez talán a szívemhez közelebb áll.

– Tehát az MTK-ba igazolást sem bántad meg?

– Itt mindenki úgy tekint a másikra, mintha a második családjának tagja lenne, az edzéseken kívül is szeretünk akár közös programokat is szervezni. Ez azért nem minden csapatnál van így. Kipróbálhattam milyen amikor nagyobb gépezethez tartozol, ahol gyakran az egyéni érdekek a csapat fölé kerülnek, nos itt épp ellenkezőleg történnek a dolgok. Olyannyira nem bántam meg, hogy jelen pillanatban úgy érzem, hosszabb távra is szivesen terveznék az MTK Budapestben.

– Mégis, a te esetedben a csapatban betöltött egyéni szereped sem elhanyagolandó. Vezeted dobott pontban, lepattanóban, szerzett labdákban, IBM pontokban is a házi ranglistát, holott idén „Andy” személyében légiósa, Bettivel magyar válogatott irányítója van a csapatnak, nem beszélve Zsuzsiról aki évek biztosan nyújtja rutinját. Mindemellett pedig nemcsak a pályán, de az öltözőben is hangadó vagy, aki segíti a többieket. Hogy bírod ezt mind el?

– Engem is beleértve valóban vagyunk néhányan akik már tapasztalatot gyűjtöttek magasabban rangsorolt csapatokban is. Persze örülök neki, hogy húzóember lehetek, ahogy annak is, hogy tudom segíteni a többieket, úgy vettem észre a fiatalabbak megfogadják a tanácsaimat, ezt a picit „anyáskodó” szerepet egyébként is szeretem. De valóban nem én vagyok az egyedüli, nagyon jó társaságunk van, akik nem fordulnak el a másiktól, még ha néha negatívumokra is terelődik a szó. Azért vagyunk, hogy ezeket kijavítsuk és meccseket nyerjünk.

– Mennyire gondolkodtok az idei szezon helyezéseiben? Dóri – a szezon előtt – úgy nyilatkozott, nincs konkrétan kitűzött, elérendő cél, csak annyi, hogy folyamatosan fejlődjön a csapat. Bennetek motoszkál azért valami konkrétabb?

– Ha elkezdődik az idény, én általában szeretek ezen már előre gondolkozni. Amikor ide igazoltam és a csapatok névsorait elemeztük, azt mondtam, hogy a legjobb nyolc közé jutás akár reális cél is lehet. A két budapesti rivális ellen mindent bele kell adnunk, de rajtuk kívül is vannak nagyobb csapatok, más célokkal, több légióssal, de egy-egy találkozóra megfelelő felkészüléssel odaérhetünk győztesként.

– Hétvégén éppen az általad is említett egyik rangadó következik a Vasas ellen, ahol a legtöbb időt töltötted. Hogy várod az újabb visszatérést Pasarétre?

– Zsinórban négy évet játszottam – még a kezdetekkor – a Vasasban, Krivacsevics Dragoljub – aki még mindig másodedző – kicsit pótapa volt számomra, tehát különös meccs lesz számomra. Persze a mostani csapatukból nem sok mindenki maradt azokból az időkből, amikor én is ott játszottam. Nincs semmi speciális készülés vagy bármi más a háttérben, de mindig várom ha ott játszunk, most is így van ez, a célunk pedig egyértelműen a győzelem.

Ezt olvastad már?