„Nem lehetek elégedetlen” (LAPSZEMLE)

Wichmann Tamás az Indexnek idézte fel olimpiai sikereit.

Wichmann Tamásnak nem volt szerencséje az olimpiákkal, kilencszeres világbajnok ugyan – 37-szeres magyar bajnok –, de olimpián nem állhatott a dobogó legmagasabb fokára.

Ötven éve, 20 évesen már esélyesként érkezett Mexikóba. Petrikovics Gyulával a párosuk már megnyerte az Európa-bajnokságot egy évvel korábban, az utána következő versenyek is jól sikerültek, és veretlenül várták az olimpiai rajtot.

A Duna deltában felnövő román Ivan Patzaichin, akiről úgy tartotta a mondás, hogy hamarabb tanult kenuzni, mint járni, nagy erőkkel készült, mégis a magyar hajót tartották favoritnak. A román egyesben megbillent, csak hetedik helyre futott be, a győztes Tatai Tibor tíz méterekkel verte meg, lelkileg sem volt tehát az egy óra múlva következő páros előtt a legjobb állapotban. Szergej Covaliov volt a partnere.

 – Gyenge időt mentünk a döntőben. Nekünk is csalódás volt. A végét már nem is bírtam, fájtak az ízületeim, a lábaim, nem tudtam csak az evezésre koncentrálni, ami óhatatlanul elvitte az erőt. Nyerni akartunk, de a románokat nem tudtuk megfogni. A többieket igen, szépen jöttünk fel, de az első helytől távol voltunk. Rágódtam eleget azon a versenyen, sokáig bántott – idézte fel Wichmann.

Az év eleji alapozást ízületi gyulladással is vállalta, mert mindenáron ott akart lenni az olimpián. A verseny előtt újra előjött a problémája, és ha most a szívére teszi a kezét, akkor pihennie kellett volna, és úgy rajthoz állni. Szentségtörésnek számított volna azonban nem készülni, mert akkor mit mondanak a többiek, ha pedig nem sikerült, akkor a kisebb kihagyás miatt okolta volna magát, hogy nem tett meg mindent.

Az akkori sportlap úgy fogalmazott, hogy a favoritok nem nyertek Mexikóban, és ebből a sorból Wichmann és az Apó, vagyis Petrikovics Gyula sem tudott kilépni. Utóbbi korán kopaszodott, vélhetően ezért kapta ezt a becenevet, noha csak öt évvel volt idősebb Wichmannál.

A 18 évesen már vb-ezüstérmes (1966) Wichmannt nyugtatta a tudat, hogy még csak 20 éves, az esély visszatér még.

Aztán négy évvel később eljutott még ezüstig egyesben – Patzaichin előzte meg –, utána már addig sem, 1976-ban a bronz lett az övé, Moszkvában pedig feladta. A hajója nem indult meg, mintha 50 kilós zsák került volna bele, a többiek pedig elhúztak mellette.

– 1968 után sokszor kísérleteztem, másik lapátot próbáltam ki, a hajó kisebb átalakítását. Persze közben kőkeményen edzettem. Patzaichinnal azóta is jóban vagyok, tartjuk a kapcsolatot mi öregek, neki az olimpia rendre jobban sikerült, négyszer is megnyerte. Nagy csatáinkból az olimpián ő jött ki jobban, de nem irigylem emiatt, így alakult. Nem vagyok, nem lehetek én sem elégedetlen.

A cikk teljes egészében ITT olvasható. 

Borítókép: Fortepan / Rádió és Televízió Újság

Ezt olvastad már?