„Ilyen sportolókat kívánok minden edzőnek.”

A hétvégén Márton Anna aranyérmet szerzett az athéni női kard világkupán. Eddig ez a legkiemelkedőbb eredménye a felnőttek között. A Brüll Alfréd akadémista edzőjével, Gárdos Gáborral beszélgettünk.

Charly – ahogy vívóberkekben hívják – nemcsak az MTK Budapestben, hanem a válogatottban is Panka mestere, ráadásul a kezdetektől fogva ő egyengeti felnőtt világbajnoki bronz- és Európa-bajnoki ezüstérmesünk pályáját. Kadet- és juniorkorosztályban együtt nyertek meg mindent, amit ebben a két kategóriában egyáltalán lehetséges. A felnőtt mezőny azonban – ahogy mondani szokás – más kávéház, abba bele kell nőni, rutint, respektet kell szerezni, ott nem számít, hogy korábban ki, milyen eredményt ért el, ráadásnak pedig ott a zsűri, az asszókat vezető bírók sora, akik óhatatlanul a már befutott, kiemelkedő sikereket elért vívók pártján állnak, ha nem is tudatosan, de tudat alatt biztosan. Nem kell tehát csodálkoznunk azon, hogy a tavaly még utánpótláskorú Panka a 10. helyen végzett Rióban, az olimpián.

Gárdos, a városmajori MTK Budapest vívócsarnokban fogad minket, ahol az egészen pici kardozó palánták már kora délután benépesítik a termet. Beszélget velük, bemutatja a helyes mozdulatokat, igazít a lábtartásukon, majd lehuppan az aprócska iroda egyik székére, jelezve, hogy várja a kérdéseket.

– Olyan érzésem volt, hogy a Rióban, a 10. hely miatt felépült falra az első csapást decemberben, Cancúnban mérte Panka, ahol a második lett, Athénban pedig a maradékot téglasort verte szét az első hellyel.

– Érdekes, hogy Cancúnban úgy lett második, hogy nem vívott jól. Ennek ellenére a verseny után megpuszilgattam, és azt mondtam neki, hogy „visszatértél”. Mexikóban valóban az kapott hangsúlyt, hogy erőből, de tényleg újra jelen volt. Ott még többször megkérdezte asszó közben, hogy mi lesz, ha kikap. Mondtam neki, hogy nem történik semmi, nem ez a verseny az egyetlen, ahol nyerni lehet. Ráadásul azon a világkupán legyőzte a francia Brunét, aki az olimpián borsot tört az orrunk alá, így tehát valóban megmozdult valami.

– Januárban New Yorkban indult, ahol hatodik lett.

– Amerikában már nagyon jól vívott, ám olyan kibírhatatlanul gyenge zsűrizést fogtunk ki, ami ellen nem volt ellenszer. Amúgy Panka ötödik lett, bár mindenki, még a nemzetközi szövetség honlapja is hatodikként jegyzi, de azt is elszámolták. Ennyit róluk, meg még annyit, hogy többször előfordult, hogy 3-2-nél már négyszer kikértük a videót. Egyszerűen érthetetlen volt a bíráskodás. Jeleztem is a vezetőbírónak, hogy ezzel a hozzáállással megzavarja a versenyzőket, de olyan volt, mintha a falra hánynám a borsót. Visszatérve az alapkérdésre, amit New Yorkban vívott, az már tetszett nekem is.

– Mi épült tovább Athénra?

– Szatmári Andris világkupát nyert. – mondja mosolyogva. – Az pedig nem úgy van, hogy csak beelőzünk a csoporton belül.  Ez igen komoly motivációs tényező volt. Amúgy minden megy a maga útján. Panka nem felejtett el vívni, sőt. Folyamatosan fejlődünk, egyre professzionálisabb módon állunk hozzá egy-egy versenyhez. Tudjuk, hogy miben kell fejlődnie, és komolyan gyúrunk ezekre a kihívásokra.

– Tavasszal sorra jönnek a világkupák, de a legkomolyabb állomás a világbajnokság. Milyen lépések vezetnek odáig?

– Tavaly az olimpiáig, ahol elindult, döntőben volt, az Európa-bajnokságon pedig ezüstérmes lett. Most ugyanezt folytatjuk. Panka a negyedik helyen áll a világranglistán úgy, hogy előtte ketten nem számítanak, mert az egyikük abbahagyta a másik kihagy egy évet, így tulajdonképpen a második. Jó látni, hogy szépséges, hagyományosan magyar találatokat ad. Ha ezen az úton megyünk tovább, akkor nem lesz baj.

– Panka mindig kiemeli, hogy rengeteget tesz hozzá az eredményeihez a közösség. Mennyiben más a hangulat az MTK Budapest kardozóinál, mint másutt?

Mielőtt válaszolna, előveszi a telefonját, és kikeresi benne azt a zárt Facebook csoportot, melyben a versenyzők mellett ő is benne van, és felolvassa a legutóbbi üzenetváltásokat. Lassan kikerekedik a történet, mert a világ különböző pontján versenyző kardozók olyan szeretettel, együttérzéssel, barátsággal beszélgetnek egymással, akár a testvérek, vagy anya a gyermekével, úgy drukkolnak egymásnak, mint az igazi „B-közép”, úgy örülnek a másik sikerének, mintha maguk érték volna el.

– Büszke vagyok rá, hogy benne vagyok ebben a csoportban. Öröm velük dolgozni. Olyan baráti társaság alakult itt ki, olyan jó a hangulat edzés közben, hogy ha valami nem sikerül, akkor is tudjuk, hogy előbb-utóbb össze fog jönni. Pézsa Tibor rengeteget tesz hozzá ehhez, mert a megkérdőjelezhetetlen szaktudása mellett óriási dumája is van. Kívánom minden edzőnek, hogy ilyen csoporttal kelljen dolgoznia!

Ezt olvastad már?