Atlétika
Magyari Zoltán
Női röplabdacsapatunk feladójával, Durst Annával értékeltük az első Extraligás szezont.
– A nyáron érkeztél a Vasasból, Gábor két éve építgetett rendszerében kaptál főszerepet feladóként. Mennyire volt nehéz ebbe beilleszkedned?
– Még a szezon előtt, az első egyeztetések során felvázolta Gábor, mit vár tőlem, mik az elképzelései, és ezeket később részletesen is kifejtette a felkészülés legelején. Mindketten úgy láttuk, hogy a játékstílusom illik az ő elképzeléseihez. Persze kellett némi idő, hogy összeszokjak a társakkal, de egész hamar ment: nagyban megkönnyítette a dolgomat, hogy többüket ismertem korábbról. Emberileg könnyen és hamar beilleszkedtem, mert nagyon nyitottak és kedvesek voltak a lányok.
– A Vasasnál már belekóstolhattál az Extraliga légkörébe, de talán nem voltál olyan meghatározó tagja a csapatnak, mint nálunk. Hogy érezted magad az új szerepben, elsőszámú irányítóként?
– Sokkal nagyobb volt rajtam a nyomás, de pozitív értelemben. Nagyon vártam már, hogy hosszú távon is kulcsszereplőként bizonyíthassak. Az egész csapatnak új volt az Extraliga, eleinte meg voltunk illetődve, magamat is beleértve. A döcögős kezdést követően aztán idővel megszoktuk a légkört, a színvonalat, felnőttünk a feladathoz.
– Melyik volt a legjobb meccsed a szezonban?
– Az egyik a Vasas elleni Magyar Kupa negyeddöntő visszavágója a Folyondár utcában, a másik pedig a Nyíregyháza elleni győzelem.
– A bajnokság lefújásának pillanatában a hatodik helyen álltunk a tabellán. Reális ez a helyezés? Kihoztátok magatokból a maximumot?
– Kicsit talán több is volt ebben, az alapszakasz első fele ráment az összeszokásra, egymás megismerésére. A folytatásban elkaptuk a fonalat, egyre jobb formába lendültünk. Csalódott vagyok, mert úgy érzem, hogy a rájátszásban akár az ötödik helyre is reális esélyünk lett volna. Nem tudtuk megmutatni, mire volt elég az év folyamán elvégzett rengeteg munka.
– Ha három szóval kellene leírnod a szezont, melyek lennének azok?
– Kihívás, összetartás, meglepetéscsapat.