Vigyázzon a 420 centiméter!

Szerencsére immár egyre több hazai szinten a legjobbak közé tartozó atléta sportol az MTK Budapest kötelékében – ilyen Szabó Diana is, aki a felnőttek között már kétszer is megnyerte a fedettpályás országos bajnokságot rúdugrásban: 2013-ban és 2014-ben. Azóta is tagja a versenyszáma legszűkebb elitjének itthon, tavaly például első lett a ligadöntőn, míg idén fedett pályán beállította az egyéni csúcsát.

– Tudsz már rendesen edzeni, egy rúdugró számára megfelelő környezetben?

– Szerencsére most minden adva van a Lantos Mihály Sportközpontban, hogy rendesen készüljek a versenyekre, amiknek az időpontjai szerintem még elég képlékenyek, de már nagyon várom, hogy indulhassak – válaszolta Szabó Diana rúdugrónőnk, aki civilben az állami egészségügyi ellátóközpontban dolgozik, azon belül az elektronikus egészségügyi szolgáltatási térben ügykezelő, tehát segít az eeszt (elektronikus egészségügyi szolgáltatási tér. A szerk.) használatában minden egészségügyi dolgozónak és lakosnak egyaránt. – Ugrani is tudok már, mert elhozták a szivacsot a BOK-csarnokból.

– Amikor nem lehetett bemenni az MTK sporttelepének területére, mit tudtál csinálni felkészülés gyanánt?

– Édesapámmal megbeszéltük, hogy ne hagyjuk abba az edzést, mert akkor még több idő lenne a visszarázódás. Amíg nem tudtuk, hogy bemehetünk a BOK-csarnokba, addig a szigetre jártam futni, vagy lépcsőzni mentünk a nővéremmel, de amikor későn végeztem a munkámmal, akkor csak erősítettem otthon vagy egy parkban. Szerencsére a BOK-csarnok is kinyitotta kapuit pár hétre rá azon válogatottaknak, akik szerették volna folytatni a felkészülést. Meg is tudtam csinálni azt az edzésmunkát, amit elterveztünk, de sajnos ugrani több hétig nem tudtam.

– Február elejére kifejezetten jó formába kerültél, beállítottad a fedettpályás egyéni csúcsodat, de aztán az országos bajnokság nem igazán sikerült: negyedik lettél. Mi volt ennek az oka? Valami betegség vagy sérülés?

– Igen, nagyon örültem, hogy versenyről versenyre egyre jobb formát hoztam, mert már az edzéseken is látszott, hogy több van bennem. Sajnos az egyik verseny után nagyon legyengültem és influenzás lettem, ami egész hétre az ágyban tartott. Nem akart lemenni a lázam négy napig, folyamatosan harminckilenc fok felett volt – na, én már harminchét és félnél úgy szenvedek, mint aki haldoklik :D, szóval borzalmas volt. Kimaradt az ob előtti verseny is, és csak a bajnokság hetén tudtam elkezdeni mozogni. A köhögés nem igazán akart múlni, szóval négy-öt futólépés után befulladtam, és nem tudtam abbahagyni a köhögést. Tőlem zengett a pálya… :D Sokat fogytam a betegség alatt, mert étvágyam sem volt, és emiatt az erőm is elment. Próbáltunk edzésen ugrani hat lépésből, de semmi erőm nem volt. Reménykedtünk, hogy majd az ob napjára visszajön egy kis erő, de nem jött. Sajnos az így nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de a háromszázkilencven centiméterrel így is elégedett vagyok. A lányok eredményeinek, Klekner Hanga négyszázharmincas és Garamvölgyi Petra négyszáztízes egyéni csúcsának viszont nagyon örültem!

– Évek óta megbízhatóan szállítod a jó eredményeket, 2014 óta négyessel kezdődik az egyéni csúcsod, amivel itthon a legközvetlenebb élbolyba tartozol. Most milyen célok lebegnek a szemed előtt?

– Teljes munkaidőben dolgozom, és sajnos nem tudok teljes mértékben odafigyelni a felkészülésemre. Sajnos így csak napi egy edzésen tudok részt venni munka után, fáradtan. Ennek ellenére úgy érzem, technikailag egész sok mindent kijavítottam az évek során, szóval 2014 óta sokkal jobb a technikám, de valamiért nem jött össze a nagyobb ugrás eddig. Régi vágyam, hogy megdöntsem a magyar csúcsot, szóval nekem a négyszázötvenhat centiméter lebeg a szemem előtt, és ha csak egy edzéssel, munka mellett is kell készülnöm, akkor még inkább beleadok mindent.

– Ostromlod már egy ideje a négyszázhúsz centis magasságot. Megvan esetleg, hogy hány kísérletet tettél eddig rajta? Volt olyan ugrásod alacsonyabb magasságra, amelyben benne volt ez is? Meglesz idén?

– Húha, jó sokszor ugrottam rá, megszámolni sem tudnám. Legelőször négyszáztizenöt centimétert a Honvéd-kupán ugrottam. Videókból ítélve mindegyik ugrásom a magasság felett volt, tehát nem azzal volt a gond, hanem a technikámmal. Amit remélhetőleg a felkészülés során ki fogunk javítani, és akkor vigyázz négyszázhúsz centiméter, mert átrepülök feletted! :-)

Ezt olvastad már?