Terminátor (LAPSZEMLE)

Egyoldalas interjút készített Termány Ritával a Nemzeti Sport.

Termány Rita, az MTK Budapest átlövője visszatérése óta remek formában játszik: a kék-fehérek legutóbbi négy bajnokiján huszonkilenc gólt szerzett. Nem csoda hát, hogy a Nemzeti Sportnál is felfigyeltek a mindössze 22 éves játékosra.

– Nem nőttem fel ehhez az egészhez. Kicsit se voltam alázatos, csak azzal foglalkoztam, ami nekem tetszett – vallott korábbi éveiről Rita. – De mára száznyolcvanat fordultam – erre meg is kellett érni, és látod, én eszerint későn érő típus vagyok. Itt, az MTK-nál a legjobb helyre kerültem: Vova támaszt ad azzal, hogy ha valamit nem jól csinálok, egyből kiabál. Szinte a második apám, pedig mikor három éve, még Siófokon az edzőm volt, egyáltalán nem is hallgattam rá. Aztán amikor az MTK-ban először elkezdtünk együtt dolgozni másfél éve, nem hazudok, csak az én nevemet hallottad edzésen. Már a könnyeimmel küszködtem, hogy miért engem piszkál mindig. De velem másképp tényleg nem megy – így jutok előre.

Termány Rita a tavaszt az MTK Budapestnél töltötte kölcsönben, a nyáron visszatért a Dunaújvároshoz, de novemberben végleg a kék-fehérek játékosa lett.

– Novemberben, amikor beléptem az első edzésre, többen a nyakamba borultak, és ez nagyon jólesett. Baromi inspiráló, hogy számítanak rám, és hogy azt csinálhatom, amit szeretek, úgy, ahogy szeretem. Ha tizenkét méterről lövök, akkor onnan. Na és? Ha gól lesz? Itt önmagam tudok lenni, nem gáz, hogy tetoválásom van, hogy rövid meg színes a hajam, hogy túl vagány vagyok, túl makacs, és kiállok az igazamért. Ilyen vagyok. De muszáj is ilyennek lennem – ha a pályán nincs önbizalmad, akkor véged.

Bálint Mátyás, a cikk szerzője is látja, milyen fontos tagja lett Rita az MTK Budapest csapatának.

„Most már minden zabolátlansága ellenére képes a csapat alá játszani, ha kell, a puszta jelenléte pedig jobbá teszi a körülötte lévőket is. Beszél hozzájuk, veregeti a vállukat, rájuk mosolyog valami hülyeséggel, aztán megint elvállal egy vakmerő lövést, és ezzel az egész csapatnak ad egyfajta tartást, magabiztosságot, hitet abban, hogy ha épp nem is működik semmi, ő akkor is meg fogja próbálni. Tizenkilencedszerre is elengedi majd a labdát, és előbb-utóbb sikerrel is jár – csak azért, mert nem hajlandó nem akarni.”

(Forrás: Nemzeti Sport)

Ezt olvastad már?