Karate
Sterck Laura
A kardvívás sorrendben kilencedik magyar aranyérmét klubunk szakosztályelnöke, Pézsa Tibor szerezte. A csoportmeccsek után indult be az 1964-es tokiói olimpián, a szétvívásban pedig esélyt sem hagyott ellenfelének.
Az első csoportkörben Pézsa Tibor szenvedősen vívott, de három veresége ellenére továbbjutott. A második csoportkörben is háromszor veszített, de akkor nem volt igazi veszélyben a továbbjutása, ráadásul mindannyiszor egy tussal maradt alul, 5-4-re. Ezek után készítették el az egyenes kieséses táblát, ahová tizenhatan kerültek fel. Pézsa elkapta a fonalat, és a nagy esélyes szovjet Mark Rakitán 10-6-tal átlépve bejutott a nyolcba, miközben a többi magyar kiesett. A francia Parent volt a következő riválisa, akit az előcsatározások alatt egyszer már legyőzött. A 10-7-es végeredmény nem azt jelzi, hogy komoly nehézségei lettek volna.
Bent volt tehát a legjobb négy között, ahol mindenki vívott mindenkivel. Claude Arabo volt az első riválisa, és 4-3-as vezetésnél már úgy látszott, meg is van a csörte, de a zsűrielnök, az olasz Aldo Montano nem fogadta el érvényesnek a támadását. Arabo egyenlített, aztán a legfontosabb pillanatban a bátran kockáztató Pézsa fejvágása csattant a sisakon. Arabo tiltakozott, a zsűrielnök viszont határozottan rendre utasította, és mondta neki, természetesen jó volt a találat, vége a meccsnek. Következő ellenfele Umar Mavlihanov volt, a szovjet búcsúztatta Bakonyit. Pézsának sem ízlett a stílusa, 5-2-re veszített.
Ezzel még nem volt veszve semmi, de az kiderült, hogy elkerülhetetlen a szétvívás az aranyért. Kisebb szünet után Jakov Rilszkij volt a következő ellenfele, aki az aktuális világbajnok, és nem mellékesen az 1963-as már a harmadik vb-aranya volt. Ha a magyar nyer, akkor holtversenyben az első Arabóval. Rilszkij 4-3-ra vezetett, de nem tudta befejezni a csörtét, mert Pézsa idegei megint a helyükön voltak, és 4-4 után fejvágással megnyerte a meccset.
Arabo ellen tehát már az arany volt a tét. A csarnokban hatalmas zsibongás volt, mindenki mondta a terveit, hogyan kell megnyerni a döntőt csörtét, eközben a közel kétméteres Pézsa sárga törölközőjét magára terítve köröket, figurákat rajzolgatott maga elé, így rakta össze magában, mi kell a győzelemhez. A francia gyorsan előnybe került, Pézsa viszont laza mozgásával megállíthatatlanul ment előre, és a találatai között az egyik szebb volt, mint a másik, így 4-1-re meglépett. A francia még szépített, de többre már nem futotta az erejéből, a magyar következő támadása ismételten pontos volt, és ezzel Pézsa szerezte a magyar férfi kardvívás tizenegyedik olimpiai aranyérmét, sorrendben a kilencediket. Ebben a fegyvernem 1924 óta csak magyar örülhetett. Hagyomány és felelősség, indokolta, miért kellett megnyerni ezt az asszót.
– Kicsit idegesített ez a verseny. Ha az olimpiai döntőt kétszer kell megnyernem, az mindig idegesít kicsit – vallotta be bő két évtizeddel később a Képes Sportban, amikor már edző volt.
A teljes cikket IDE kattintva olvashatják.