Szurkolói szemmel

Ismét megkértük egyik szurkolónkat, írja le gondolatait csapatunk bajnoki találkozójáról. Így látta Eichner András a debreceniek elleni összecsapást.

Először is azzal kezdeném, hogy nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy bekerültem azon szurkolók közé, akik írhatnak a honlapon valamelyik mérkőzésről.

A meccsre való készülődés nagyon régi és fontos hagyomány az életemben. Magam is futballozom kb. 57 éve, és 59 éve léptem be először az MTK stadionba, mint szurkoló. A mérkőzés napja, máig ünnep számomra, akár játszom, akár készülök a kék-fehérek meccsére. Jóleső izgalmat érzek, ami elkísér egész nap.

Vasárnap sem volt ez másképp, hiszen rangadót játszottunk a Lokival. Mielőtt a mérkőzésről írnék, pár szót az új légkörről, ami a csapatot körülveszi. Nem tisztem az előző mester munkásságát méltatni, de szemmel látható a különbség hozzáállásban, egymás segítésében és küzdeni tudásban is.

Az MTK Budapest olyan klub, ami nevezetes a hangulatról, a játékosok és az edző hibátlan kapcsolatáról. Ezt érzem most megvalósulni és talán ez is a mostani sikerek titka.

Nagyon óvatosan kezdtük a játékot és ezt a stílust ellenfelünk is követte. Az első félidőben kevés esemény akadt, Torghelle Sanyi sérülése után maradt az egycsatáros játék és beállt Nikacs – róla később még ejtek néhány szót. Már az első játékrészben szembetűnő volt kapusunk és védelmünk rendkívül érett játéka. A másodikban pedig néhány játékosunk látványosan feljavult, itt főleg legújabb válogatott játékosunkra, Besére, továbbá Vassra, Gerára, és Thiamra gondolok.

Végig éreztem a mérkőzés során, hogy nem fogunk gólt kapni, és bónuszként érkezett a vezető találat, ami, mint később kiderült, a győztes gólunk volt. Való igaz, hogy ellenfelünk kapusa szilveszteri összefoglalókba való hibát vétett, de Nikacsot dicséri az, hogy odament, zavart és sikerült neki. Számomra az is teljesen világos, hogy Kanta Józsikára mindig számíthatunk, ő az igazi karmestere csapatunknak.

A vasárnap is azt bizonyította, és remélem nemcsak nekem, hanem a többi szurkolónak is, hogy lassan már arra haladunk, hogy halványabb játékkal is tudunk nyerni, mert a CSAPAT hozza a jó eredményeket.

Mindenkinek gratulálok, a csapatnak és a teljes szakmai stábnak is, nagy örömet szereztetek nekünk, szurkolóknak!

Még egy dologról szeretnék írni, ami személy szerint engem nagyon bánt, ez pedig a nézők hiánya. Egyszerűen nem tudom megérteni, miért vagyunk ilyen kevesen. Ez igazán szerethető csapat és minden elképzelésen felül szerepel.

Kedves szurkolótársak, gyertek meccsre! Ezek a fiúk megérdemlik, hogy nagyobb legyen az MTK tábor. A fanyalgók, kritikus hajlamúak is jöjjenek, várunk mindenkit! Csak a kékek!

Ezzel búcsúzom ennek a sikeres, szép délutánnak a végén.

Hajrá MTK!

Eichner András

Ezt olvastad már?