Ott lenne Tokióban (LAPSZEMLE)

Az utanpotlassport.hu-nak nyilatkozott klubunk cselgáncsozója, Gőz Roland.

Ugribugri, rossz srác volt. Annyira mozgékony, hogy amikor négyéves lett, a szülei el sem tudták képzelni, hogy ne a birkózást vagy a dzsúdót válassza. Az élet aztán szerencsésen összefonódott az otthoni elképzelésekkel.

− Vaskos, mondhatni húsos gyerek voltam. Szolnokon nőttem fel, sportolni is ott kezdtem. Oviskoromban az egyik jó barátom elkezdett cselgáncsozni, én is vele tartottam. Akkoriban nagy szigor jellemezte az edzéseket, ennek ellenére könnyen megszerettük a dzsúdót. Rengeteg képességfejlesztő gyakorlatot végeztünk játékosan, amelyekbe hamar belejöttem, ekképpen máig nagyon hasznos alapokat szereztem. A közeg egészen elképesztő volt, szinte egyből magával ragadott. Ráadásul nagyon összetartók voltunk: a társaság befogadott, az edzők gyakran közös programokat is szerveztek. Ilyen volt például a tiszaparti sütögetés − emlékezik vissza az MTK Budapest fiatal cselgáncsozója.

A kezdeti időszakban háziversenyeken vett részt Roland, amelyek után mindig csokikat vagy cukrokat szórtak a tatamira a mesterek. Számos országos szintű erőpróbán aratott már diadalt, amikor 13 évesen megnyerte a diákolimpiát – ezt tartja első komolyabb sikerének.

– Emlékszem, mennyire elégedett voltam magammal, mivel nagyon szépeket dobtam ezen a viadalon. Nem csupán emiatt tartom ezt nagyobb eredménynek, mint az ezt megelőzőket: ebben a korosztályban érzékeltem először a mezőny kiegyenlítettségét. Kiemelkedni ugyanakkor még nem tudtam a többiek közül. Kilencedikes koromban költöztem Budapestre, ez ekkor változott meg. Noha Szolnokon is jók voltak a tréningek, kevés partnerrel dolgozhattam együtt és az eszközállomány sem volt adott ahhoz, hogy olyan szintre kerüljek, amilyenre szeretnék − a fővárosban, az MTK Budapest csapatában mindez megvan, jó úton haladok.

Gőz 2019-ben U23-as kontinensbajnok, junior Európa- és világbajnoki ezüstérmes lett. Ezt olvasva akár arra a következtetésre is juthatnánk, hogy korábban már végzett dobogón világversenyen, ez azonban nem így van. Az áttörést a tavalyi esztendő hozta meg. Pedig 2016-ban, a kadétok között négy Európa-kupa-viadalon is elindult, mi több, háromszor arannyal tért haza.

– Mindig azt mondták rám, hogy jó dzsúdós vagyok, de elbohóckodom a meccseimet. Ezt úgy kell érteni, hogy nem vettem elég komolyan a versenyeket: rutinból próbáltam megoldani a párharcaimat ahelyett, hogy minden riválisomból alaposan felkészültem volna. Fel kellett nőnöm a feladathoz és úgy érzem, ez sikerült: higgadt vagyok, minden mozzanatomra ügyelek. Mondhatni, megváltoztam. Régen gyakran adódott, hogy egy-egy vereség után a bírót hibáztattam, nem pedig a saját házam táján kerestem a hibát. Mostanában már csak magamra haragszom, hiszen ily módon tudok jobban fejlődni.

A koronavírus-járvány közepette Roland sem tudja, melyik megméretésre készüljön − hazaköltözött, Szolnokon edz nap mint nap. Elképzelései természetesen vannak, mint ahogyan kitűzött céljai is:

– Nem vagyok optimista. Készülök, szeretném megvédeni az U23-as Eb-címem kilencven kilóban, de úgy vélem, már nem rendeznek viadalt az idén. Ha így lesz, akkor feltehetően mindenki nagyjából nulla ponttal fordul rá az olimpiai kvalifikációs időszak utolsó hónapjaira (hiszen a pontvadászatba a játékokat megelőző két év eredményei számítanak bele, márpedig az idén eddig csak három erőpróba zajlott le − a szerk.), tehát nyílt lehet a harc a kvótáért. Nem titkolom, szívesen megszerezném az indulás jogát. Persze ebbe nagy beleszólása van a klubtársamnak, a felnőtt-világbajnoki ezüstérmes Tóth Krisztiánnak is!

Forrás: utanpotlassport.hu

Ezt olvastad már?