Olimpai értékelés Tóth Ramonnal

Kozma Dominik edzője mesélt az olimpiai eredményekről, és hogy mik voltak az előzetes célkitűzéseik.

Tóth Ramonnal beszélgettünk tanítványa olimpiai szereplésével és a kilátásaikkal kapcsolatban.

– Túl vagyunk az olimpián. Mennyire sikerült megvalósítani az elképzeléseiteket?

– Az elképzelések a tavalyi műtétig egészen mások voltak, hiszen kérdéses volt, hogy Dominik egyáltalán szerepelhet-e az olimpián, de végül sikerült versenyről versenyre egyre jobb időket úsznia és a szintet is teljesítette. Így Rio de Janeiro előtt az volt a célunk, hogy a műtét utáni legjobbját ússza és közel kerüljön élete legjobb idejéhez. Úgy voltunk vele, ha ez teljesül, akkor nem lehetünk elégedetlenek.

– Kezdjük az egyéni számmal. Mennyire voltál elégedett azokkal a részidőkkel, időkkel, amiket teljesített?

– Versenyek előtt mindig leírom neki, milyen részidőket várok tőle, és ez így volt a 200 gyors előtt is. Az előfutamnál egy-két tized eltéréssel ez sikerült is. Mióta együtt dolgozunk azóta egy olyan verseny volt, ahol meg tudta dönteni az előre kiírt időket. Az az idő, amit most írtam ki neki, valamilyen szinten vágyálom volt, így elégedettek lehettünk.

– Tovább is ment.

– Igen, az előfutamok során a 11. helyen került tovább, de előzetesen csak a 28. legjobb időeredménnyel ment ki Rióba. Még az előfutamok napján volt a 4X100-as férfi gyorsváltó is, így a 200 gyors után nem volt idő visszamenni a szállásra. A srácok remek úszással, országos csúccsal a 12. helyet szerezték meg, viszont ez azzal járt, hogy Dominiknak roppant kevés ideje maradt rápihenni a délutáni futamokra. Ez meg is látszott sajnos, hiszen 150 méter után már nem tudta tartani azt a részidőt, amit kiírtam neki. Így a 15. helyen zárt és nem sikerült a döntőbe jutás. 

– A végső helyezés mennyire volt csalódás a dohai eredményeket figyelembe véve?

–  A mostani mezőnyre való tekintettel úgy érzem, reális az eredmény. Persze jó lett volna, ha megússza azt az időt délután is, amit délelőtt sikerült, mert azzal 10-11. hely környékén végezhetett volna. Látszott tisztán, hogy ha Doha után nem jön közbe a sérülés és a műtét, nemcsak a döntő, hanem akár az érem is elérhető lett volna. Úgy gondolom, hogy végül a budapesti világbajnokságon érhetjük el majd azokat az eredményeket, amelyekre sérülés nélkül Rióban is lett volna esélyünk.

– Van benne még egy olimpia? A világbajnoki szereplés sikerességétől függetlenül.

–  Van. Már abszolút arra kezdtünk el koncentrálni a sérülés után, hogy a pesti világeseményt követően még fel tudjunk készülni egy olimpiára. Fel sem merült bennünk, hogy ne lenne még esélye egy négyéves ciklust végigdolgozni. A végcél egyértelműen Tokió.

Ezt olvastad már?