MTK-s olimpiai bajnokot köszöntöttek

Csütörtök délután a Magyar Olimpiai Bajnokok klubja hármas születésnapi köszöntőt tartott, a 80 éves Sákovicsné Dömölky Lídia, a 80 éves Marosi Paula és a 70 éves Németh Miklós számára, akik mindhárman olimpiai bajnokok.

Sákovicsné Dömölky Lídia, az MTK Budapest (akkori nevén Vörös Meteor) sportolója volt 1958 és 1970 között, és itt érte el élete legnagyobb sikereit, köztük az olimpiai bajnoki címet, melyet csapatban, többek között Marosi Paulával az oldalán nyert 1964-ben, Tokióban, tőrcsapatban. Lidi néni rendelkezésünkre állt az ünnepi köszöntés után és elmondta, hatalmas büszkeséggel tölti el, hogy ő vihette be a döntő tust az olimpián.

– Mindenképp győznöm kellett az utolsó meccsen, hogy megnyerjük a versenyt. Nagyon magabiztos voltam, de az ellenfelem rögtön  az elején elhúzott 2-0-ra. Ekkor kinéztem a pástról, és láttam a sápadt honfitársaimat, de nem ijedtem meg, mert olyan csapat tagja voltam, amely rengeteg erőt adott nekem. Végül szerencsém volt és nyertem 4-3-ra, viszont ami mindig megmaradt bennem, hogy milyen szörnyű lehetett az ellenfelemnek, hogy ilyen közel volt a győzelemhez, és mégsem sikerült neki. Ami nagyon fontos volt akkor a sportban, hogy az ember közösség részese legyen, és barátokat szerezzen az egész világon, hiszen akkor még az olimpia nem számított olyan monumentális eseménynek, mint ma.

Az aktív sportolástól 1970-ben visszavonuló vívó, a tőr letétele után is roppant érdekes életet élt, hiszen a Harvardon edzősködött, a Képes Sportnál dolgozott és a Magyar Olimpiai Bizottságnak is tagja volt. Mégsem ezekre a dolgokra a legbüszkébb.

– A legnagyobb dolog az életemben az volt, hogy a sportpályafutásunk mellett fel tudtuk nevelni a két gyerekünket. Utána, amikor edzőként dolgoztam, megismerkedtem Berczi Sári nénivel, akivel annyira egymásra találtuk, hogy három könyvet is írtunk közösen. Ezalatt az időszak alatt rengeteget tanultam, és ha ezeket a dolgokat tudtam volna vívópályafutásom alatt, akkor még jobb karriert futhattam volna be.

Lidi néni 80 évesen sem szakadt el a sporttól, hiszen rendszeresen úszik és a veterán vívó világbajnokságra készül, igaz, jelenleg izomsérüléssel bajlódik. Természetesen figyelemmel kísérte a Rióban sikert-sikerre halmozó vívók teljesítményét is.

– Mindig szorítok a magyar csapatnak. Elképesztően tisztelem Szász Emesét, hogy ilyen higgadtan vívott a döntőben. Imre Gézáért pedig megszakadt a szívem, mert nagyon megérdemelte volna a győzelmet.

Fotó: MTI

Ezt olvastad már?