Atlétika
Krizsán Xénia
Minél közelebb a legjobb huszonnégyhez
Deutsch-Lazsányi Erikával, a Magyar Ritmikus Gimnasztika Szövetség technikai bizottságának vezetőjével, az MTK Budapest ritmikus gimnasztika szakosztályának elnökével beszélgettünk a pesarói vb előtt.
– A júniusi, hazai rendezésű Európa-bajnokság után újabb nagy megmérettetés vár rátok. Ezúttal hová készültök, milyen célkitűzésekkel?
– Az olaszországi Pesaróban rendezik a ritmikus gimnasztika világbajnokságot, ez lesz a szakosztályunk első vb-je. Ötven ország nevezett, országonként két versenyzővel, így körülbelül 100 indulóra számítanak a szervezők. A vb-n mindenki a legjobb huszonnégy közé szeretne jutni, mivel ezért jár olimpiai kvóta, de – ahogy korábban említettem – nekünk ez az első világbajnokságunk, így nehéz felmérni az erőviszonyokat.
– Kik képviselik Magyarországot?
– Kis Alexandra és Pigniczki Fanni. Mind a két leány négy szerrel fog versenyezni, mivel ez egyéni összetett világbajnokság. Alexandrának talán a buzogány-, és a labdagyakorlata a legerősebb, Fanninak pedig a labda és a szalag megy a legjobban.
– A lányok egyre több világversenyen mérettethetik meg magukat. Hogy érzed, hogy reagálnak az ezzel járó stresszre, nyomásra?
– Izgalmat, feszültséget nem látok rajtuk, inkább zavart. Életükben először kell négy hónapon belül kétszer is csúcsformába lendülniük, ilyesmire korábban nem volt példa. A nagyobb korosztályos versenyeket rendszerint az év első felében rendezték, így a nyár vége már inkább a tréningekről, az új koreográfiák begyakorlásáról, tökéletesítgetéséről szólt. Tudták jól, hogy ez a nyár más lesz, de fizikailag nehéz volt az átállás, mindenesetre úgy érzem, még időben kapcsoltak.
– Köztudottan maximalista vagy, milyen eredménnyel lennél elégedett a világbajnokság után?
– Ha a lányok 10-15 helyen belül végeznének a legjobb huszonnégyhez képest, az álomszerű lenne. Ez azt jelentené, hogy három év alatt mindössze tíz helyet kell előrelépnünk, ami reális célkitűzésnek tűnik. Nagyon nehéz jósolni, mert például az Eb-n is szinte elérhetetlennek tűnt az első huszonnégy közé jutás, ám Alexandra végül a 15. lett élete első Európa-bajnokságán. Mindenesetre most kiderül, hogy mi az az út, amit be kell járnunk 2019-ig.
