Már az utazások is hiányoznak

Versenyen legutóbb több mint egy hónapja, Dubaiban szerepelt Fucsovics Márton (84. a világranglistán), aki a belgák elleni Davis-kupa-meccs sikerélményével, a világdöntőbe jutás okozta katarzissal kezdte meg az azóta is tartó kényszerszünetet. Az utóbbi időben nem sokat hallhattunk róla. Honnan máshonnan adott volna Marci interjút a legnagyobb közösségi portálon – a szurkolóinak is üzenve –, mint az otthonából.

– Legutóbb március hetedikén, a belgák elleni Davis-kupa-találkozón léptél pályára, és másnap indultál volna az amerikai versenyekre. Valamiféle megérzés volt, hogy egy nappal elhalasztottad az utazást?

– Szombaton megnyertük a belgák elleni mérkőzést, és másnap reggel hétkor indult volna a gépem az Egyesült Államokba. Úgy voltam vele, hogy fáradt is vagyok, a pillanatot is meg akartam élni a csapattal, kicsit megünnepelni a nagy sikert, ezért felvetődött bennem, hogy inkább hétfő reggel induljunk. Sikerült átírni a jegyeket, hazamentem Budapestre, összepakoltam, és úgy feküdtem le, hogy hétfőn hajnali ötkor megyünk ki a repülőtérre. Aztán magyar idő szerint négykor derült ki, hogy törölték az Indian Wells-i mesterversenyt. Ebben a helyzetben szerencsésen alakult, hogy itthon maradtam, hiszen nem lett volna annál rosszabb, ha ott, a helyszínen szembesültem volna annak, illetve a további versenyeknek a törlésével.

– Legújabban a wimbledonit is lefújták, így ebben az évben a legjobb esetben is három Grand Slam-tornát rendeznek. Megérintett a londoni viadal törlése? Hiszen a szívedhez talán leginkább közel álló nagy verseny került ki a naptárból.

– Valahol számítottam rá, ezért annyira nem viselt meg. Sajnos nagyon rossz hírek terjengenek a világban, éreztem, hogy Wimbledon is megsínyli mindezt, de az még rosszabb, hogy jelen állás szerint három-három és fél hónapig biztosan nem lesznek versenyek.

– Hogyan lehet kezelni ezt a helyzetet szakmailag? Milyen intenzitásúak az edzéseid?

– Megbeszéltük az edzőimmel, hogy csarnokba vagy sátorba már nem megyek be, csökkentve annak az esélyét, hogy elkapjam a koronavírust. Jelenleg a soroksári teniszcentrumban edzek, ott hét salakos pálya áll rendelkezésre, kissé eldugott helyen, úgyhogy számomra ez most tökéletes. Azt beszéltük meg az edzőimmel, hogy mivel egyelőre nem látni ennek az egésznek a végét, most a szinten tartáson van a hangsúly, kiégni sem akarok, ezért hetente maximum négy gyakorlásom van.

– Miként kezeli a játékosok közössége ezt az állapotot? Állsz valakivel intenzív kapcsolatban, hogy tartsátok egymásban a lelket?

– Leginkább jó barátommal, Marius Copillal beszélek. Február elején született a kisfia Amerikában, de azóta hazatértek Romániába, és most karanténban vannak, már csak azért is, mert ott elég súlyos a helyzet, kijárási tilalmat is bevezettek, nem is nagyon tud csinálni semmit. A közösségi médiát figyelve a többség otthoni edzésekkel tudja magát szinten tartani, kevés olyan videót látok, ami pályán végzett tréningen készült. Ez arra utal, hogy a többiek sem nagyon tudnak teniszezni.

– Így, hogy egy évvel elhalasztották az olimpiát, javultak vagy gyengültek a kijutási esélyeid?

– Nagy álmom, hogy a pályafutásom során legalább egyszer részt vehessek az olimpián, eddig ez nem adatott meg. Nagyon jó lenne, ha harminckét és harminchat évesen is aktív sportoló lennék, és akkor is megadatna ennek a lehetősége, de a tokiói részvételt is elérhetőnek tartottam, és ez a halasztással sem változott. Igaz, hogy az eredeti versenynaptárba nagyon rosszul illeszkedtek volna idén az ötkarikás játékok, de erre az évre vonatkozóan a fő célom az olimpiai részvétel elérése volt. Aktuálisan a nyolcvannegyedik helyen állok, a június nyolcadikai világranglista alapján az első ötvenhat helyezett biztos résztvevő, és kontinentális alapon további kvótákat osztanak ki, így lesz a tábla hatvannégyes. Úgyhogy ez ügyben bizakodó voltam, mert Indian Wellsben és a salakos versenyeken sem lett volna túl sok megvédendő pontom, adva lett volna az előrelépés lehetősége.

– Ha már itt tartunk… Az amerikai mesterversenyek, tehát Indian Wells és Miami után melyek lettek volna az európai salakos programod állomásai?

– Monte-Carlo, Budapest, München, Madrid és Róma. Tehát a Roland Garrosig minden nagyobb versenyen ott lettem volna.

– Ezeken a versenyeken a pontjaid mellett a bevételeid is gyarapodhattak volna. Hogy éli meg a tenisztársadalom és személy szerint te is, hogy nincs lehetőségetek pénzdíjakat nyerni, főleg annak tükrében, hogy a költségeiteket azokból kell állni?

– Mindenki számára nagy kiesést jelentenek ezek a hónapok. A játékosok az ATP-n keresztül próbálnak valamiféle kártérítéshez jutni, egyelőre nem sok sikerrel. Ez van, sajnos, de azt is tudjuk, hogy a világon most nem ez a legégetőbb kérdés.

– Azt most aláírnád, ha az idén még egy Grand Slam-versenyen pályára tudnál lépni?

– Azt szeretném, ha minél előbb helyreállna a világ rendje, és utána folytatódna a szezon is. A Roland Garrost betették szeptember végére, a US Open kérdése még nyitva áll, úgyhogy azt szeretném, ha mindkét helyszínen tudnék játszani. Nagyon bennem van, hogy már utaznék a versenyekre, játszanék, hiányoznak a játékosok, akik olykor riválisok, mert nagyon jó csapatot alkot ez az ATP-s közeg. Addig is sokat vagyok együtt a menyasszonyommal, a testvéremmel, sokat beszélgetek a családtagjaimmal, és miként őket, mindenki mást is arra biztatok, hogy vigyázzon magára. Mossunk kezet, legyünk erősek, tartsuk be a szabályokat, és ha csak lehet, maradjunk otthon! Nincs most ezeknél fontosabb. Ehhez kívánok mindenkinek kitartást!

Ezt olvastad már?