Atlétika
Szabó Beatrix
Újabb fontos meccsen újabb nagy pofonba szaladtunk bele. A Vasastól elszenvedett múlt szombati 35 pontos (45–80) vereség után most 31 ponttal (49–80) kaptunk ki a BEAC-tól.
Próbálunk pozitívak lenni, de nem sok jót lehet a szombaton történtekről írni. Pedig bennünket az MTK ultráinak köszönhetően hangos szurkolótábor támogatott végig – tényleg végig, még az utolsó dudaszó előtti percekben is zengett a szurkolása, holott akkor már rég reménytelen volt a helyzetünk –, az ellenféltől pedig fontos játékosok hiányoztak a horvát Jovana Mandic és Mérész Beatrix személyében, számunkra kedvező volt tehát a kiindulási helyzet. Aztán már a legeleje sem sikerült jól, egészen a negyedik percig kellett várnunk az első kosarunkra, amikorra a BEAC már öt pontnál járt. Persze ez a különbség még nem tűnt kétségbeejtőnek – de sajnos ahelyett, hogy csökkent volna, szinte végig folyamatosan nőtt, még egyenlíteni sem tudtunk egyszer sem.
A palánk alatt nem sikerült dominálnunk, holott azt hittük, ha valahol, ott van keresnivalónk, de a vendégek játékosai végig erőszakosabbak voltak a gyűrű közelében (is). És még így is egy magas emberünk nyújtotta a legjobb teljesítményt a tíz pontot és ugyanennyi lepattanót szerző Szabó Flóra révén – pedig neki sem ment jól, annál sokkal többet tud csapatkapitányunk, mint amit szombaton nyújtott –, ami sajnos még kevésbé vet jó fényt mezőnyembereinkre. Akik eleinte erőltették a hárompontos kísérleteket, de amíg a mieink pár pattanás után rendre kifelé perdültek, a fekete mezesek távoli próbálkozásai rendre beestek, az első negyed végén igazából ennek köszönhetően vezettek hét ponttal, a többi mutatóban kiegyenlített küzdelmet mutatott a statisztika.
Akkor még.
Aztán fokozatosan elhúzott a BEAC, és el kell ismerni, immár cseppet sem a szerencséje, sokkal inkább az MTK-énál egyre jobb produkciója okán. Játékukat stabil védekezésükre alapozták vendégeink, amivel szemben tanácstalanul, ritmustalanul és lassan passzolgattuk a labdát, a palánk alól kiszorulva többnyire a hárompontosvonalon, míg gyors támadásaink, leindításaink szinte egyáltalán nem voltak. Igaz, ahhoz labdaszerzések is kellenek, abból meg mindössze négyet sikerült összehoznunk negyven perc alatt, de amikor megvolt a labda, akkor sem tudtunk megindulni, jött inkább egy biztonsági passz hátra, és máris oda volt a lehetőség. Ismerjük el, semmilyen poszton nem tudtunk fogást találni a BEAC-on, ami a jövő(nk)re nézve is lehangoló.
Hogy mi lesz most…? Csoda lenne immár, ha el tudnánk kerülni az alapszakasz utolsó helyét.
Nagy Dóra: – Sajnos amíg a védekezésünkön nem tudunk javítani, addig nem fogunk tudni mérkőzést nyerni. Nagyon sajnálom a szurkolókat, akik kijöttek, hogy nem tudtunk egy jó mérkőzést játszani.
Végeredmény
MTK Budapest–ELTE BEAC Újbuda 49–80 (10–17, 12–20, 11–20, 16–23)
MTK Budapest-ELTE BEAC Újbuda