Atlétika
Krizsán Xénia

Kiállásra is tanít az olimpiai aranyérem (LAPSZEMLE)

Publikálva: 2018.03.30 Frissítve: 2018.03.30 Rövidpályás gyorskorcsolya

Liu Shaolin Sándor szerint nem kényelmesedik el a Pjongcsangban győztes váltónk.

A történelmi aranyat hozó pjongcsangi téli ötkarikás játékok után a montreali világbajnokság még kissé elnyújtotta rövid pályás gyorskorcsolyázóink versenyszezonját, de most már itt a jól megérdemelt pihenés időszaka. Ám, immár példaképekként, ezekben a hetekben is oda kell figyelniük magukra, minden megnyilvánulásukra – jegyezte meg a Magyar Időknek olimpiai bajnok férfiváltónkból a vb-n összetettben ezüstérmes Liu Shaolin Sándor azon az összejövetelen, amelyen válogatottunk, a Koreában negyedik helyezett női váltónk tagjai is, egyéves használatra egy-egy SEAT személyautót vehettek át.

– Azóta, hogy hazajöttek az olimpiáról, alig győznek eleget tenni a meghívásoknak. Számított ilyen nagy érdeklődésre?

– Azért ez várható volt, de nagyon örülök neki. Már kisgyerekként arról álmodtam, hogy olimpiai bajnok leszek, és mindig arra törekedtem, hogy még jobb versenyzővé váljak. Ha pedig jönnek a nagy eredmények, akkor ez azzal jár, hogy egyre többen kíváncsiak rám. Budapesten már rengetegen felismernek az utcán is, akkor is, ha nem válogatott szerelésben vagyok, hanem csak civilben. Ha pedig ketten együtt vagyunk az öcsémmel, Ádóval (Liu Shao­ang, az olimpiai bajnok váltó másik oszlopos tagja – a szerk.), akkor még inkább beugrik az embereknek, hogy kik vagyunk. Ez a szeretet, amit folyamatosan megtapasztalunk, és az, hogy felnéznek ránk, amúgy egyfajta kiállásra is tanít bennünket. Nagyon oda kell figyelnünk a viselkedésünkre, a megnyilvánulásainkra, hogy még véletlenül se gondolhassa senki azt, olimpiai bajnokként elszálltunk magunktól. De erről nincs is szó!

– Ha a szezon világkupa-eredményeit nézzük, az egyéni számokban nyert két aranyat és három ezüstöt, az olimpián sokkal nagyobb esélye lett volna egyéniben érmet szerezni, mint váltóban. Pjongcsangban aztán 1500 méteren ötödik, majd 1000-en nyolcadik, a zárónapon pedig 500-on újra ötödik lett. Az érem hiánya mennyire törte meg a legutolsó szám, a váltódöntő előtt?

– Én is úgy gondoltam, hogy 500-on nagyobb az esélyem az éremszerzésre, és ha bejutok az A döntőbe, meg is lett volna rá a lehetőségem. Ám az nem jött össze, és akkor nagyon szomorú voltam. Olyannyira, hogy először nem is akartam elindulni a B döntőben, amit végül megnyertem. S tudtam, hogy még ott a csapat, és a többiek nagyon számítanak rám. Úgy mentünk fel a pályára, hogy azt mondtam nekik, bízzatok bennem, mert bízhattok, és meg tudjuk csinálni. És megcsináltuk.

– Hihetnénk, hogy az olimpia után nem lehetett nagy öröm még a vb-n is jégre lépni, de utólag azt mondta, működött a „versenylóhatás”: ha verseny van, akkor ott menni kell.

– Legbelül megfordulhatott a fejünkben, hogy tényleg, akár már hátra is dőlhetnénk. De aztán mégse tudtunk hátradőlni. És egészen biztos, hogy amikor majd újra belevágunk a munkába, akkor sem fogunk. Azt persze nem bánjuk, hogy az olimpia után mindig könnyebb szezon jön…

Forrás: Magyar Idők

Ezt olvastad már?

Kövess minket
MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!