Jövőre már együtt versenyezhetnek (LAPSZEMLE)

Az egyikük olimpiai ezüstérmes – még amerikai színekben. A másikuk világcsúcstartó és Európa-bajnok – a magyar csapattal.

A rövidpályás gyorskorcsolyázó Krueger fivérek pályája még más-más ívet rajzol, de jövőre már mindketten ott lehetnek a magyar férfiváltóban.

– Sikeres idényt fut eddig – elégedett?

Krueger Cole: – Persze hogy az vagyok! Ám még csak félúton tartunk, mindig van feljebb és feljebb. A cél az, hogy majd elmondhassuk, sikeres idényt zártunk. A short track az short track – éppen a kiszámíthatatlansága miatt sohasem lehetsz biztos benne, hogy odaérsz a mezőny elejére, ám hosszú távon azért mindig kifizetődik a munka. Márpedig mi a nyáron nagyon sokat dolgoztunk, és azóta is kemény edzéseink vannak.

– A fivére egyre másra gyűjti az aranyérmeket, ön viszont egyelőre csak az edzéseken futhat a csapattal, hiszen a szabályok értelmében az idén még nem versenyezhet. Nehezen viseli ezt az időszakot?

Krueger John-Henry: –  Egyáltalán nem. Nagy változást hozott az életemben az országváltás, az idény előtt féltem kicsit tőle, hogy unatkozni fogok, még az is megfordult a fejemben, hogy mi van, ha nem jól viselem ezt az időszakot, és feladom. Tartottam az érzéseimtől, nem tudtam, hogyan fogom érezni magam a versenyek alatt, vajon irigykedve és kis féltékenységgel figyelem-e majd a többieket. De egyik sem következett be, még élvezem is, hogy ebben az időszakban csak az edzéseken vehetem fel a korcsolyát: az olimpiát megelőző év mentálisan és fizikailag is megviselt, jól is jön, hogy az idén csak magamra figyelhetek és arra, hogy egyre jobb legyek a jégen.

– Ezt komolyan mondja? Legyen őszinte: tényleg szívből örült, amikor a férfiváltó világrekordot futott, vagy amikor megnyerte az Eb-t Dordrechtben?

K. J-H.: – Boldog voltam, a Twitteren világgá is kürtöltem, mennyire örülök, hogy a magyar férfiváltó világcsúcsot futott Calgaryban. És éppen az amerikaiak rekordját döntötték meg a fiúk. Persze munkálkodott bennem a versenyzői énem, és más esetben talán az irigység is dominált volna, ám a bátyám tagja volt ennek a váltónak, ráadásul az én csapatom, az én családom most már a magyar válogatott – mindegy, ki van közülük a jégen, én a piros-fehér-zöld színekben versenyző short trackesnek szurkolok.

K. C.: – Ezek az eredmények tényleg csodálatosak! Sohasem gondoltam volna, hogy egy nap elmondhatom magamról, Európa-bajnok és világcsúcstartó vagyok. Erre mondják, hogy az álmok valóra válhatnak – az enyémek biztosan. De még nincs itt az ideje az ünneplésnek, a további versenyekre kell koncentrálnom, van még feladat előttünk.

Az interjú teljes egészében ITT olvasható.

Forrás: nso.hu

Ezt olvastad már?