Jani Réka most a napjaiból próbálja kihozni a maximumot

A világranglistán jelenleg a második számú női teniszezőnk egyesben Jani Réka Luca a maga 201. helyezésével, amivel Grand Slameken biztosan, és sok WTA-tornán is ott lehetne a selejtezőben. Az MTK színeiben 2018-ban egyéni bajnoki címet nyerő 2016-os olimpikon a Kodolányi János Egyetemre jár távoktatás keretében, és megpróbálja a legjobb formába hozni magát akkorra, amikor eljön végre az újrakezdés időszaka.

– Hogy telnek a napjaid mostanában?

– Sokat vagyok itthon, ami nagyon furcsa, hiszen normális helyzetben szinte minden héten más országban, városban ébredek. Próbálom kihasználni ezt az időszakot a fejlődésre, amennyire csak tudom, semmiképp sem szeretnék teljesen leállni.

– Hogy állsz most rövid és hosszú távú tervekkel?

– A legnehezebb most, hogy teljesen kiszámíthatatlan a helyzet, senki sem tudhatja, meddig fog tartani. Rövid távon szeretném kihozni a maximumot a napjaimból, edzek, ahogy tudok, illetve készülök az egyetemi vizsgáimra. Hosszú távon természetesen örülnék, ha ott tudnám folytatni, ahol félbeszakadt ez az év, jó lenne az Australian Open után a többi Grand Slam-versenyen is újra játszani minél többször, minél jobb eredményekkel, és bejárni a világot.

– Mikor voltál legutóbb egyhuzamban ennyi időt itthon?

– Nem fűződnek hozzá jó emlékeim, a térdsérülésemmel kellett ennyi időt kihagynom, keresztszalag-szakadás miatt kilenc hónapot nem tudtam versenyezni. Ez már több, mint három éve történt. Most annyival „könnyebb” a helyzet, hogy nem csak nekem kell otthon maradnom, hanem mindenkinek hasonlóak a feltételek. Akkor nehéz volt látni, hogy mindenki más tud játszani.

– Téged mennyire renget meg a versenyek hiánya miatti bevételkiesés?

– Természetesen senki sem örül ennek, de számomra nem ez az elsődleges, ami eszembe jut. Engem sokkal jobban elszomorít, hogy a jelenlegi ranglistahelyezésemmel sok nagy versenyen, Grand Slamek selejtezőjében tudnék részt venni, de sajnos ezek most sorra maradnak el.

– Nem voltál jó szériában egyéniben az utóbbi időben. Lehet ennek a kényszerszünetnek olyan pozitív hozadéka, hogy átlendít a holtponton?

– Valóban, a szünet előtti pár verseny nem sikerült valami jól, de ez már többször volt így, hogy nehezen indult az év. Megpróbálom a maximumot kihozni ebből a helyzetből, dolgozok azokon a dolgokon, amelyek nem álltak még össze az első pár versenyen, tovább fejlesztem a fizikumomat, és így remélhetőleg újult erővel indulok majd újra. Ahogy tudnak, edzőim, Barátosi Levente és Simai Péter is segítenek és támogatnak. Az előző évemnek köszönhetően újra a kétszázadik hely környékén vagyok a világranglistán, ezért már nagyon várom, hogy újra lehessen versenyezni, és újabb élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodjak.

Ezt olvastad már?