Atlétika
Nagy Marcell
Isten éltessen!
Szabó István 70 éves.
Szabó István Budapesten született 1950-ben. dr. Nagy László kezei között ismerkedett meg a kajakozás fortélyaival, és igencsak jó tanítványnak bizonyult. Tette mindezt az MTK-ban, amelyben aztán az egész sportolói pályafutását töltötte.
Ahogy a sporttársak előszeretettel becézik, Istyu 1970 után vált a kajak-kenu világeseményeinek, sőt a versenyek dobogóinak visszajáró vendégévé. Három olimpián szerepelt. Először 1972-ben Münchenben állt rajthoz az 1000 méteren induló és végül hatodik helyen záró Vargha, Szabó, Bakó, Várhelyi kajaknégyes tagjaként.
Négy esztendővel később a táv nem változott, a négyfős hajóból azonban kettes lett. Ugyanakkor montreali párja igencsak ismerős lehetett Szabónak, hiszen a müncheni kajaknégyes alapemberével, Bakó Zoltánnal indult párosban. Nos, az összes hajónk döntőbe jutott, viszont a négy évvel korábbi seregszemléhez hasonlóan itt sem állhatott fel senki a dobogó tetejére. A Szabó, Bakó duó tehát finalista volt, és bár Kanadában Szabó végig súlyos ínhüvelygyulladással küszködve versenyzett, így is a harmadik helyre evezték be hajójukat.
Szabó István számára a következő, azaz az 1980-as moszkvai olimpia volt az utolsó. Az eredeti tervek szerint itt is Bakóval párban szálltak volna vízre 1000 méteren, végül mégis másként alakult. Történt ugyanis, hogy nem sokkal a szovjetunióbeli játékok előtt Bakó egy kullancscsípés következtében súlyosan megbetegedett, olyannyira, hogy végül nem csak az olimpiát kellett kihagynia, pályafutását sem folytathatta. A kajak kettes így megüresedett helyén tátongó űrt aztán a győri Joós István töltötte be, akivel párban Szabó ezüstérmet szerzett, ezzel elérve legjobb olimpiai eredményét.
Bár az ötkarikás arany hiányzik Szabó István vitrinjéből, ne legyen kétségünk afelől, az így is dugig van. Az 1970-től 1982-ig tartó időszak világbajnokságain ugyanis 17 érmet szerzett, ezek közül öt a legfényesebb fajtából került ki. Egyszer 500 méteren, két-két alkalommal pedig 1000 és 10 000 méteren ünnepelhetett, és mint ötszörös világbajnoki első a magyar kajak-kenu örökös bajnokának mondhatja magát.
Nemzetközi sikerei mellett itthon is rendkívül eredményesen szerepelt, erről tanúskodik 11 országos bajnoki címe, valamint hogy 1977-ben és 1979-ben Bakó Zoltánnal karöltve az év magyar kajakozójának választották, emellett tagja lett az MTK Hírességek Csarnokának is.
Aktív versenyzői pályafutása végeztével sem távolodott el teljesen sportágától, mérnöki diplomáját és tapasztalatait felhasználva olyan a kajakozók edzésmunkáját segítő eszközöket fejlesztett, mint az ergométer ősatyjának tekinthető húzógép. A mozgás szeretete ezután is életének szerves részét képezte, félmaratonikat futott, azokra elmondása szerint olyannyira felkészült, hogy a végén már szinte jól is esett neki a futás.
Szabó István visszavonultan, nyugdíjasként éli mindennapjait.
Jó egészséget kívánunk!
