Ijesztő jelenet után, fejsérüléssel nyert aranyat (LAPSZEMLE)

Két világbajnoki döntő után az olimpián, a legjobbkor Tordasi Ildikó felé billent a mérleg nyelve. A montreali sikere, 1976 óta nincs is magyar aranyérmes a női tőrvívásban.

Tordasi Ildikó 1964. augusztus 25-én, kevéssel 14. születésnapja előtt lépett be az MTK vívótermébe. Pár héttel később Rejtő Ildikó, egyéni és csapatban szerzett olimpiai aranyérmét látva benne is tudatosult, ő is olimpiai bajnok szeretne lenni. 12 évvel később valóban ő lépett örökébe – közben csapattársak is lettek Rejtővel –, és azóta sincs, aki egyéniben győzni tudott volna.

Tordasi édesapja, Schwarzenberger Ferenc a sportban nagy tekintélyt kivívott, több olimpiát megjárt gyúró volt, nagyon sokan ismerték, különösen a margitszigeti uszodában. A lánya azonban nem szerette meg az úszást, hanem vívó lett. Előbb Szombathelyi Béla volt az edzője, majd a rohamos fejlődését látva 1968-ban vette át a felkészítését Szőcs Bertalan.

Már az 1972-es olimpiára is kijutott Tordai, de akkor még nem vívhatott egyéniben, viszont tagja volt a második helyen végző csapatnak, az elődöntőben az olaszok elleni győzelemnél (9-6) mind a négy meccsét megnyerte, ezzel fontos szerepet vállalva a továbbjutásban. A csapattal 1973-ban világbajnok lett, akkor is fontos láncszem volt. Egyéniben akkor második lett a vb-n, ahogy egy év múlva is, akkor sokkal jobb szájízzel vette tudomásul az ezüstöt, mert a honfitárs Bóbis Ildikóval vívta Grenoble-ban a finálét.

Úgy érkezett Montrealba az olimpiára, hogy az edzője mondta neki, ne gondoljon most az otthoniakra, a magyar zászlóra, az a kislány jusson eszébe, aki a fejébe vette, hogy olimpiai bajnok lesz. Arra a kislányra gondoljon vissza, aki sokszor megálmodta, hogy feláll a dobogó tetejére, és neki játsszák a Himnuszt. A pszichés felkészítés nagyszerűen sikerült, oldódott Tordasi feszültsége, és július 24-én élete legnagyobb sikerét érte el.

Pedig nehezen indult a torna számára, az első csoportkörben majdnem ott ragadt, két győzelemmel ment tovább két vereség mellett. A következő csoportkörben már négyszer nyert egy vereség mellett. Onnantól kieséses rendszerre váltottak, és nem ötig, hanem nyolc találatig vívtak. Tordasi nagy szerencséjére volt vigaszág, ugyanis a francia Gapais-vel szemben mindjárt az első körben alulmaradt, 8-7-re kapott ki.

A következő vereség végzetes lett volna, így hibátlan teljesítmény kellett tőle a folytatásban. A cseh Rajczovát könnyen (8-2), a francia Jolandot már lényegesen nehezebben (8-6), a szatmári Stahl Katalint, a románok egyéni világbajnokát óriási meccsen verte (8-7).  Utóbb bevallotta Tordasi, ez volt az egész olimpia alatt a legkeményebb meccse, minden tudására szükség volt, hogy életben maradhasson.

Ekkor már csak tizenketten voltak versenyben, két hatos csoportot alakítottak ki az elődöntőben, és újra csak öt találat kellett a sikerhez, és volt javítási lehetőség. A hatos csoportban 3 győzelmet és 2 vereséget gyűjtött Tordasi – a francia Gapais másodszor is túljárt az eszén (5-4), de a három győzelem elég volt ahhoz, hogy finalista legyen öt másik társával.

A hatos döntőben ezek az eredmények jöttek sorra Tordasinak:

Novikova (szovjet) – 5-2

Gapais (francia) – 5-1

Hanisch (német) – 5-4

Bóbis Ildikó – 5-3

Collino (olasz) – 1-5

Amint látható, Gapais-nek visszavágott, az olasszal szemben azonban alulmaradt. Viszont csak Tordasi és Collino jutottak el négy győzelemig, így jöhetett az aranyéremért a különmeccs. (Az addig nyeretlen Bóbis legyőzte Novikovát, ezzel segített csapattársának, mert így csak ketten maradtak a szétvívásra, a szovjet a harmadik helyen zárt.)

Tordasi várta talán szerencsésebb helyzetből a szétvívást, mert annyit biztosra lehetett venni, még egyszer nem alakul ki köztük olyan nagy különbség, mint az előző, 5-1-es olasz győzelem.

Végig fej-fej mellett haladtak a döntőben, kétszer az olasz vezetett, 2-2 után kétszer Tordasi. 4-3-nál vérfagyasztó jelenetet láthattunk, mert Collino megszúrta a magyar sisakját, ami behorpadt, és átment rajta a penge.

Vannak felvételek, amelyeken jól látható, hogy megsérült a magyar versenyző homloka.

Kamuti Jenő rohant a pástra, beragasztotta Tordasi sérült homlokát, és a sisakját is ő próbálta helyre tenni, rátaposott néhányszor, de nem ment, Bóbis adta kölcsön neki a sajátját.

– Nem ijedtem meg, az térített észhez. Pihentem, összeszedtem a gondolataimat, és talán még az olaszt is megviselte a közjáték, hiszen megsebesített – mondta a jelenetről.

4-4-gyel folytatódott tehát az aranycsörte, és kétszer egymás után összecsaptak, de mindkétszer együttesen találtak. Harmadszor azonban már csak Tordasi talált, és az argentin zsűrielnök mutatta is, hogy ő az olimpiai bajnok.

– Ezt a lehetőséget nem szabad kiengednem a kezemből, ezt járt a fejemben. Collinónak talán megnövelte az önbizalmát a tény, hogy az újravívás előtt hatvan perccel könnyedén legyőzött. Én viszont azzal foglalkoztam, hogy elemezzem, mit csináltam rosszul azon a bizonyos találkozón. Arra jutottam, nagyon siettem, magam sem tudom miért. Nem készítettem elő megfelelően a támadásokat, nem védekeztem jól. A döntő mérkőzés előtt új taktikát dolgoztunk ki edzőmmel. Közelebb mentem hozzá, hogy ellensúlyozni tudjam magassági fölényét, hosszú karját. Láthatóan megzavarta őt, nem érezte úgy a távolságot, mint első csörténk alkalmával. Sikerült ráerőszakolnom saját elképzeléseimet – értékelt Tordasi a Képes Sportnak.

Tordasi Montrealban szerzett még egy bronzot a csapattal, így az olimpia legeredményesebb magyar versenyzője lett. 1980-ban szerzett még bronzérmet csapatban, volt még vb-ezüstérme szintén csapatban, aztán visszavonult. Edzősködött, igazi klasszikus utánpótlásnevelő lett. 63 évesen halt meg, 2015. júliusi haláláig az MTK-ban dolgozott.

Az Új Hidegkuti Nándor Stadion hármas számú kapuja Tordasi Ildikót nevét viseli.

Forrás: index.hu, fotó: Arcanum Digitális Tudománytár, Róth Tamás

Ezt olvastad már?