Atlétika
Krizsán Xénia
Hosszú távra tervez (LAPSZEMLE)
A Magyar Evezős Szövetség hivatalos honlapja készített interjút a 60. születésnapját ünneplő szakosztályvezetőnkkel, Székely Balázzsal.
– Milyen evezős voltál?
– Váltott evezősként kezdtem 1972 őszén, egy évvel később tanuló – ma úgy mondjuk, serdülő – magyar bajnokságot nyertem, aztán párevezős lettem. Serdülőként 1975-ben itthon az Ifjúsági Barátság Versenyen indulhattam, ami egyfajta nem-hivatalos világbajnokság is volt, mivel a résztvevő szocialista országok voltak a legerősebbek ebben a korosztályban. Számunkra az volt az elérhető nagy verseny. Később felnőtt válogatott lettem, nagyon büszke vagyok arra, hogy 1980-ban a moszkvai olimpia előtt a krilackojei pályán az előversenyen én indultam egypárevezősben – jól megvertek, az alkati adottságaim nem voltak a legjobbak…
– Olyan volt az edzősködés, amilyennek elképzelted?
– Olyan, vagy még jobb! Fiatalon sokat gondolkoztam azon, mi legyek. Apám, nagyapám ügyvéd volt, mindig is humán beállítottságú voltam, de az evezés megfogott. Gondolkoztam, hogy a tanári vagy az edzői pályát válasszam, a kérdés harmadikos gimnazista koromra el is dőlt. Rájöttem, hogy míg egy tanár hetente legfeljebb három-négy órát van együtt a tanítványaival, az edző viszont naponta legalább két-három órát tölt együtt a gyerekekkel, a felnőttekkel pedig akár napi hat-nyolcat is. Az edző jóval nagyobb hatással tud lenni a sportolóra, mint a tanár.
– Milyen lesz a következő hatvan éved?
– Nagyon bízom benne, hogy az MTK-val továbbmegyünk azon az úton, amin elindultunk. Az evezős sportot hosszútávon kell menedzselni, akkor lesznek eredmények. Márpedig, ha lesznek – akár nálam, akár másnál, akár a válogatottnál –, akkor a következő hatvan évem boldogan telik.
A teljes beszélgetést IDE kattintva olvashatják.
