Hamarosan birtokba vehetik a sportolók a Lantos Mihály Sporttelepen készülő Atlétikai Centrumot (GALÉRIA+VIDEÓ)

Interjú Knipl Istvánnal, az MTK Budapest atlétikai szakosztályának vezetőjével.

Záró szakaszába érkeztek az MTK Budapest Atlétikai Centrumának építési munkálatai. A zuglói Lantos Mihály Sporttelepen készülő csarnokban már fekszik a kék rekortán, pont olyan, mint a szabadtéri futópályán. Az utolsó burkolatok is a helyére kerülnek, lassan eljön a fűtéspróba ideje.

– Hogy tetszik? – kérdezi csillogó szemmel, körbemutatva a csarnokban Knipl István, az MTK Budapest atlétikai szakosztályának vezetője, aki naponta többször is bejárja a területet annak érdekében, hogy az átadásra minden négyzetcentiméter a legtökéletesebben szolgálja az atlétákat, a zuglói gyerekeket, az edzőket, a szakmai stábokat.

Bevallom, jártam már néhány sportcsarnokban, olimpián, világ- és Európa-bajnokságon, de elsőre olyan érzésem van, hogy a földszinti – ugrószámok gyakorlására – és az emeleten készülő – futószámok edzésére alkalmas – fűthető és tökéletesen megvilágított terek valóban világszínvonalúak. Ha fiatalabb lennék, jelentkeznék a klub atlétikai szakosztályába.

– Kezdjük az ismerkedést az alsó szinttel!

– Ezen az 1888 négyzetméteres területen több szakágat is ki tudunk szolgálni. A távol- és hármasugrók a terem azon részén kaptak helyet, amely a legközelebb esik a szabadtéri centrumhoz. A gödör mellett elhelyeztük a bemelegítésre, erősítésre, gyakorlásra, mozgáselemzésre, illetve a kicsik távolugrására is alkalmas testvérét.

– Hol gyakorolhatnak az ugróatléták?

– Közvetlenül a távolugrók mellett, de fordított futásiránnyal helyezzük el a rúdugrók dombját. A terem másik – patak felé eső – oldalára kerül a magasugrók szivacsa, így sem a nekifutásnál, sem az ugrásnál nem zavarhatják egymást – mondja szakosztályvezetőnk olyan lelkesedéssel, mintha élete első randijáról mesélne. – Berendezzük a termet kondi- és erősítőgépekkel, lesz bordásfal, mászókötél, és kialakítjuk a kicsiknek szóló „kids” atlétikai számok rendezéséhez szükséges területet is, az eszközök már megvannak.

– Bármennyire hihetetlen, de úgy hallottam, hogy a gerelyhajítók is gyakorolhatnak a teremben.

– Már régen kitalálták azokat az eszközöket, melyeknek gumi borítja a hegyét, így az óriási falfelületet kihasználva Moravcsik Angéla, Jancsik Tamás, Petz Barnabás és a többi gerelyhajító is itt végezheti edzéseit, bármilyen mostohák is a téli időjárási körülmények a szabadtéri dobópályán.

– Nézzünk szét az emeleten!

– A felső szinten 1027 négyzetméter áll a futók rendelkezésére. A hatpályás rekortán alkalmas 60 és 100 méteres sík, illetve 100 és 110 méteres gátfutásra. A rajtgépek és a gátak már itt pihennek a raktárban, várják, hogy a helyükre kerüljenek.

Knipl István – aki a mai napig is magyar csúcsot tart szabadtéren, 1 mérföldön, hiszen 3:55.13-at futott Koblenzben, 1984. augusztus 29-én, és fedett pályás rekordja is van – 3:39.25-es idővel – 1500-on, 1985. február 23. óta – még körbevezet bennünket az épületen, megmutatva a kiszolgálóhelyiségeket, női, férfi, edzői öltözőt, a masszőr birodalmát, a kisebb-nagyobb raktárakat. Látszik rajta, hogy olyan felszabadult boldogság számára a csarnok születésénél bábáskodni, mint amilyen 2016-ban lehetett elődjének a szabadtéri létesítmény átadása, amelyen a sportért felelős államtitkár asszony és Zugló – akkori – polgármestere beszélt arról, hogy mennyire fontos a fiatalok sport felé történő orientálása szempontjából a Lantos Mihály Atlétikai Centrum – nagyobb szabású versenyek megrendezésére is alkalmas – 400 méteres futókörének átadása, a gerelyhajító-, a távol-, a hármas-, a magas- és a rúdugróhelyszínek kialakítása, és az azóta már világítással, valamint súlylökő- és kalapácsvetőkörrel rendelkező létesítmény.

– Mi a véleményed Baji Balázs kezdeményezéséről, amelyhez azóta az atlétatársadalom mellett a Magyar Kajak-kenu Szövetség, Kovács Katalin, Hosszú Katinka, Gyurta Dániel és Wladár Sándor is csatlakozott?

– Nézd! – mondja elrévedve, de látom rajta, hogy nem is itt, a „Lantoson” áll velem szemben, hanem a Budapest Sportcsarnok futópályája van a szeme előtt – nekem 1988-ban megadatott, hogy Magyarországon, Budapesten, magyar közönség előtt fedett pályás Európa-bajnokságon 5 század (!) másodperccel maradjak le a dobogóról az 1500 méteres síkfutás döntőjében. A német Rüdiger Horn ennyivel előbb ért célba a harmadik helyen. Úgy ünnepeltek felállva a nézők, mintha nem is a finn Suhonen nyert volna, hanem én. Ezt az élményt soha senki nem fogja elvenni tőlem, és hasonlóban lehetne része 2023-ban, Budapesten, a szabadtéri világbajnokságon azoknak, akik idén télen birtokba veszik ezt a csodálatos létesítményt.

Az 1988-as futásról videónk is van:

Lantos Mihály Sporttelep Atlétikai Centrum

Ezt olvastad már?