Atlétika
Diósi-Moravcsik Angéla
Liu Shaoangot kérdezte az utanpotlassport.hu a sportolói lét nehézségeiről.
Hosszú út vezetett az olimpiai bajnoki címig, Ádó sokáig nem is sejtette, milyen hosszú.
– Kezdetekben fogalmunk sem volt róla, mekkora terheléssel jár ez a sportág. Amikor 2007-ben Budapesten rendezték a világbajnokságot, kapcsolatba kerültünk a kínai edzőkkel, akik felajánlották, hogy utazzunk el hozzájuk a fejlődésünk érdekében – mesélte a fiatalabb Liu-fivér. – Nem sokat vacilláltunk rajta a bátyámmal (a szintén olimpia első Liu Shaolin Sándorral – A szerk.), természetesen egyből mentünk. Azt hiszem, Kínában döbbentünk rá, mennyit kell dolgoznunk azért, hogy egyszer olimpiai bajnokok legyünk.
Ádó 11 éves kora óta korcsolyázik, de bevallása szerint nem viselte meg a rengeteg lemondás.
– Gyerekkoromban ez nem számított, mivel nem volt semmi más dolgom. Valamivel kevesebb időt töltöttem a suliban, mindössze ennyit érzékeltem az egészből. Később sokszor megkérdezték tőlem, hogy nem hiányoznak-e a bulik, a barátok. És az igazság az, hogy nem. Mert a csapat lett az új családom, minden időt egymással töltöttünk, és ez így volt jó.
Liu Shaoang már azt is tudja, merre indulna profi karrierje végeztével.
– Amióta az eszemet tudom, vonzott a színpad, a bátyámmal manapság is nagyon szívesen vállalunk fotózásokat. Arról az álmomról pedig még mindig nem mondtam le, hogy egyszer filmben szerepeljek.
A teljes beszélgetést IDE kattintva olvashatják.