Fényes jövő előtt

Majoros Gusztávval értékeltük az MTK Budapest utánpótláscsapatainak szereplését.

Remekül, a várakozásokon felül szerepelt az MTK Budapest serdülő leány kézilabdacsapata a 2016/17-es szezonban.

– Az alapszakaszt a harmadik helyen zártuk a keleti csoportban, ami mindenképpen nagy bravúr. Több, nálunk erősebbnek tartott csapatot is megelőztünk, ráadásul lényegesen fiatalabb kerettel vágtunk neki a bajnokságnak, mint riválisaink – értékelte a serdülők szereplését Majoros Gusztáv, az MTK Budapest utánpótláscsapatainak mestere. – A felsőházi rájátszásban a nyugati csoport első négy helyezettjével kellett megmérkőznünk, és közülük is meg tudtunk előzni kettőt. Nagyjából reális ez a hatodik hely, a Debrecent szerettük volna még megszorítani, de sajnos végül nem sikerült.

További örömre adhat okot, hogy a korosztályos gólkirályi címet az MTK Budapest átlövője, Bárdy Noémi szerezte meg, aki 30 meccsen 240 (!) gólt dobott.

– Noémi korosztályos válogatott, nagyon jó alkatú, remek szellemiségű játékos, öröm vele dolgozni. Sok támogatást kap a családja részéről, mindent megtesznek érte a szülei. Hívták már nagyobb klubok is, de szeretne maradni az MTK-nál. Nagy értéke lehet a magyar kézilabdának, minden esélye megvan, hogy felnőtt NB I-es játékos váljon belőle – vélekedett Majoros Gusztáv. – Persze ahhoz, hogy ő gólkirály lehessen, kellett a társak támogatása is, említhetném például a másik átlövőnket, Bréda Lucát, aki szintén korosztályos válogatott. A három belső poszton rendkívül erősek vagyunk, ebből rengeteget tudtunk profitálni az idén.

Az MTK Budapest ifijeit sem érheti szemrehányás, ők a hetedik helyen végeztek korosztályukban.

– Azt beszéltük meg a bajnokság előtt, hogy a serdülő csapat tagjai feljátszanak majd az ifibe. A serdülők úgyis hét közben játszanak, az ifik pedig hétvégén, a felnőttek előtt. Ez összességében jó döntésnek bizonyult, mindkét fronton helytálltak a lányok, bírták a kettős terhelést. Ez, a serdülők által alkotott gerinc egészült ki pár idősebb, 1999-es születésű lánnyal, de velük még kevesebb alkalmam volt együtt dolgozni, időbe telt míg összeszoktunk.

A juniorok a hatodik helyen végeztek, ám egészen januárig veretlenül üldözték a végül bajnoki címet szerző NEKÁ-t.

– Az, hogy veretlenül vezettük ősszel a bajnokságot, számomra nem volt meglepetés. Jól összeszokott csapatról beszélünk, mindenki nagyon motivált volt, ráadásul jó néhányan a felnőttekkel edzettek már. Mind meg akarták mutatni, hogy helyük van az NB I-ben – emlékezett vissza a mester. – Azonban a csapat gerincét egy hét fős mag alkotta, így sajnos az is kalkulálható volt, hogy nem fogják végig bírni a versenyfutást, ráadásul Stranigg Zsófi februárban megsérült. Ez nagy érvágást jelentett, mert ő hatalmas húzóerő a csapatban: a játéktudásával és a mentalitásával is kiemelkedik a mezőnyből, fiatal kora ellenére mindenki hallgatott rá. Szóval az ő kiesése nagyon rosszul jött, aztán mások is kidőltek, elfáradtunk, de még így is csak mi tudtuk megszorítani a NEKÁ-t.

Az ifjúsági és a junior bajnokságot is a nemrég életre hívott Nemzeti Kézilabda Akadémia korosztályos csapatai nyerték. A junioroknál veretlenül, az ifiknél a 28-ból 27 meccsüket megnyerve. Felmerül a kérdés, a NEKA egyeduralma milyen hatással lehet a többi klubra.

– A NEKA azt vállalta, hogy összegyűjti az ország legügyesebb gyerekeit, és őket próbálják képezni. Ennek szerintem megvan a létjogosultsága, igaz, ezzel szemben mi igyekszünk a saját nevelésű játékosainkra támaszkodni, belőlük próbálunk NB I-es kézilabdázókat nevelni. Amíg jó meccseket játszunk velük – és ez az idén így történt –, addig ez mindenképpen a fejlődésünket szolgálja, erősebb ellenfelekkel szemben tudunk tanulni. Szóval mi csak profitálunk ebből.

Ezt olvastad már?