Atlétika
Szabó Beatrix
Elsüllyednek a riválisok, mint a Titatnic (LAPSZEMLE)
Storcz Botond Kammerer Zoltánnal az oldalán szerzett aranyérmet a leggyorsabb olimpiai számban, a férfi kajakpárosok ötszáz méteres versenyében Sydney-ben.
A sydney-i olimpia második előfutamát a szlovákokat előzve megnyerték, de a svédek, a németek és az arany legfőbb várományosai, az ausztrálok a másik két futamban voltak, ezért jó jel volt ugyan a részsiker, de semmi több. Bár ilyen helyzetben nem lebecsülendő, hogy a legjobb idővel jutottak tovább. A szél elfújta a délelőtti rajtot, az ő döntőjüket 10:00 órakor rendezték volna meg, de a versenybíróság bejelentette, leghamarabb háromkor fogják elindítani az összes döntőt. Egy motoros csónakot ugyanis a vízbe fordított a 60 km/h óra feletti sbességű szél.
– Bármerre fordultunk, aggódó tekintetek néztek vissza. Nem tudták a társak, mi lesz. Bevallom, én kifejezetten örültem a szélnek. A halasztás hírére visszamentünk a szállodánkba, felhívtuk az otthon tartózkodó családtagokat, feküdjenek le, magyar idő szerint reggel hat előtt nem lesz verseny. Korán ebédeltünk, és visszamentünk a pályára. A VIP-ben vártuk a rajtot, és Schmitt Pál tortát szedett elő a hűtőből, amiből mi is kaptunk. Vörösbort nem kértünk, a kalóriabomba után vízre szálltunk – írta Kammerer az önéletrajzi könyvében.
A magyar páros nem startolt jól a négyes pályán, a hármason az ausztrálok nagyon jól elkapták a pillanatot, és a németek is kilőttek. A mieink 150 méterig a hetedik helyen haladtak, aztán az ausztrálok magukkal húzták őket, és már féltávnál látszott, a két egység között dőlhet el az aranyérem.
Az utolsó száz méteren pedig az is látszott, hogy a magyarok nem erőlködnek, nem vicsorognak, mégis egyre csak gyorsulnak, és ahogy közeledett a célvonal, ez a különbség kétméteresre nőtt. Az ausztrál nézők nagyon szurkoltak, de nem volt győzelmi esélye párosuknak.
A teljes cikket IDE kattintva olvashatják.
