Deutsch Domonkos évértékelése

Az MTK Budapest tehetséges magasugrójával beszélgettünk az elmúlt szezonban történtekről.

– Összességében mennyire voltál elégedett a 2016-os évvel, az előzetes célkitűzéseket figyelembe véve?

– Sajnálatos módon az idei szezon nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, mivel sérülés hátráltatott, ami az egész évemet beárnyékolta. Térdkalács-ín gyulladással küzdöttem az ugrólábamon, így nem tudtam úgy teljesíteni sem az edzéseken, sem a versenyeken, ahogy elképzeltem. Egyéni csúcsot sem ugrottam és nem versenyeztem annyit, mint amennyit szerettem volna.

– Januárban, a fedett pályás országos bajnokság azért nem sikerült olyan rosszul.

– Igen, ott beállítottam az egyéni csúcsomat és harmadik lettem, aminek nagyon örültem és elégedett voltam, de ezután ezt az eredményt nem sikerült túlszárnyalni.

– A nyári versenyek közül a Gyulai Memorialon – életedben először – sikerült elindulnod. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?

– Hatalmas élmény volt, nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyen nívós versenyen induljon. Még ha nyilván csak a saját korosztályomon belül is. Hihetetlen hangulat volt, rengeteg nézővel, fantasztikus miliővel, még ha ott sem hoztam azt a teljesítményt, amit szerettem volna.

– Azon a versenyen kihagytad a 195 centimért és az egyéni csúcsot jelentő 200-ra ugrottál. Ez mennyire volt betudható a sérülésednek?

– Részben ezért is volt, plusz sok versenyen történt idén, hogy kiestem kisebb magasságon és mindenképp szerettem volna két méterre ugrani, mert ez nagy mérföldkő lehetett volna számomra, hiszen ez volt az utolsó versenyem.

– Van esetleg a két méternél egy pszichológiai határ?

– Alapvetően ez a két méter mindenkinél hatalmas dolog, de már szeretnék ott tartani, hogy a 205 vagy a 210 számítson újabb mérföldkőnek.

– Más versenyszámokban indulsz még vagy csak a magasugrásra koncentrálsz?

– Nem, a magasugrás az egyetlen szerelmem, így csak erre készülök. Ez az a versenyszám, amiben úgy érzem, hogy kiemelkedő eredményeket érhetek el.

– Miért pont a magasugrást választottad?

– Az édesapám is magasugró volt és mindig foglalkoztatott, hogy vajon örököltem-e valamit az ő tehetségéből. Kipróbáltam és hihetetlenül bejött, ezért nem is nagyon kacsintgattam más sportágak felé.

– Édesapád mennyire veszi ki a részét a felkészülésedből?

– Szinte minden versenyen ott van és egy ideje edzőként is támogat, Szabó Dezső mellett. Főleg a technikai edzésekben segít. Ezelőtt csak a versenyeken volt ott, most viszont már száz százalékban jelen van.

– Milyen érzés vele dolgozni?

– Én mindig is azt szerettem volna, hogy ő készítsen fel, de nem mindig volt erre ideje. Egyáltalán nem fura a dolog, és három hónap után azt mondhatom, sokkal jobban fogok tudni teljesíteni a segítségének köszönhetően.

– Apukád fedett pályán és szabadtéren is nagy sikereket ért el magasugrásban, fedett pályán ő tartja az országos csúcsot. Te hol szeretsz jobban versenyezni?

– Szabadtéren. Szerintem ezzel minden atléta így van, mert ez a klasszikus közeg. Sok olimpiai bajnok és nagy versenyző fedett pályán nem is versenyez, mert ez felkészülési időszak nekik.

– Van esetleg a felnőtt magasugró mezőnyből, akit példaképnek tekintesz?

– A magyar mezőnyből Bakosi Péter az, akire felnézek. Az idén ugrott 226 centimétert, ezért őt tartom követendő példának.

– Jövőre mik a célok?

– A 200 centiméter a legelső lépés, de szeretném, hogy legyen stabil technikám, mert sokszor volt az, hogy versenyről versenyre nem tudtam ugyanazokat az eredményeket hozni. Ha ez megvan, akkor tudok majd gondolni az eredményekre.

Ezt olvastad már?