Bánhidi Ákos a világbajnokságról

Egy hónapot pihenhetnek a korcsolyázók a vb után, aztán jöhet a felkészülés Pjongcsangra.

A magyar rövidpályás gyorskorcsolyacsapat három éremmel tért haza a rotterdami világbajnokságról: Liu Shaoang 1000 méteren második lett, csak úgy, mint a Heidum Bernadettel és Bácskai Sára Lucával felálló női váltó, míg a Liu testvérek által fémjelzett férfi staféta a bronzérmet szerezte meg. A világesemény kapcsán Bánhidi Ákossal beszélgettünk, aki az MTK Budapest és a magyar válogatott edzője.

– Hogy élted meg a csapat világbajnoki szereplését? Az esemény előtt abban maradtunk, hogy nincsen konkrét célkitűzés.

– Célkitűzések mindig vannak, csak nem szeretnénk ezeknek a súlyával terhelni a sportolóinkat. Ennek ellenére is volt rajtuk elég teher, hiszen 2015-ben már Magyarország világbajnoki érmet szerzett rövidpályás gyorskorcsolyában. Ha azt nézem, hogy ezúttal három dobogós helyezéssel jöttünk haza, akkor azt kell, hogy mondjam, remek vb-n vagyunk túl – vélekedett a rutinos szakember. – Aki figyelemmel kísérte az eseményt, látta, milyen rettenetesen nehéz olyan helyzetbe kerülni, hogy valakinek egyáltalán esélye legyen érmet szerezni, mert rengeteg tényezőn múlik az ilyen eredmény, és hatalmas a szórás a mezőnyben. Elég csak azt említenem, hogy az 500 méter győztese, a holland Sjinkie Knegt 1500-on nem jutott döntőbe, 1000 méteren pedig kiesett a negyeddöntőben. Az első 10-15 mezőnye elképesztően szoros, ezért az ilyen versenyeket gyakran apró, pici dolgok döntik el, melyek ezúttal nem mindig nekünk kedveztek. Mindazonáltal három világbajnoki éremmel jöttünk haza, amit nagy sikerként könyvelhetünk el.

– Melyik érem volt számodra a legkellemesebb meglepetés?

– A női váltó ezüst.

– Volt olyan szám, ami miatt hiányérzet maradt bennetek?

– Hiányérzet elsősorban Liu Shaolin Sándor miatt maradt bennem. Nagyon sokat számít, hogy milyen formában van, hogy áll a felszerelése, hogy bírja pszichésen, és ezek a dolgok a mi feladatkörünkbe tartoznak, persze rengeteg múlik rajta is. Nem akarunk kibújni a felelősség alól, nem minden sikerült tökéletesen az ő esetében. Igaz, megannyi tényező befolyásolja az ilyen versenyt, Sándor világklasszis korcsolyázó, és nagyon örültem volna, ha éremmel jön haza ő is, de ez most ezúttal nem sikerült. Szerencsére kiváló gondolkodású versenyző, aki ezen túl tud lépni, és halad tovább azon az úton, amit eddig kitaposott.

– Ő nem volt csalódott?

– Biztos, hogy az volt, én is csalódott voltam picit. Ugyanakkor a profi sportolónak az a dolga, hogy mind a kudarcait, mind a diadalait el tudja viselni, és tanuljon belőlük, mert így lehet valaki igazán sikeres.

– Van olyan dolog felkészülésben, vagy versenyzésben, amin szeretnétek változtatni a jövő évi olimpiára?

– A tapasztalatokat fogjuk most értékelni, de minden tényezőn igyekszünk javítani az olimpiáig. Az edzéselméleti kérdések legalább annyira érdekesek, mint az, hogy az adott körülményeken, struktúrában miken tudunk javítani, hogy még jobban optimalizáljuk a teljesítményünket. Talán inkább az utóbbi könnyebb, hiszen egyszerűbb beszerezni olyan eszközt a konditerembe, ami nincsen, mint azokat az apró élettani, biofizikai tényezőket korrigálni, amik szükségesek ahhoz, hogy több győzelmet szerezzünk az adott versenyen.

– Mennyi pihenő jár a világbajnokság után a korisoknak?

– Ezt a hetet még játékos edzésekkel végigdolgozzuk, de ezek csökkentett intenzitású foglalkozások. A hokihoz hasonló, Bandy nevű játékot játsszuk, ezzel kivezetve a sportolókat ebből az idényből. Az igazi pihenő tehát jövő héttől indul, és április 17-ig tart, így durván egy hónap szabadideje lesz mindenkinek regenerálódni. 

Ezt olvastad már?