Balett és torna után taekwondo

A Brüll Alfréd Akadémia taekwondósával, Patakfaly Csengével csevegtünk a pályafutásáról.

– Hogy kötöttél ki a taekwondo mellett? Édesapád, a szövetség elnöke terelt ebbe az irányba?

– Amikor kicsi voltam, balettal kezdtem, majd úsztam, utána pedig 6-7 évesen gondoltunk egyet a húgommal, és lementünk apával edzésre. Mellette belekóstoltunk a szertornába is, de azt abba kellett hagynom, hiszen éreztem, nem tudok benne érvényesülni, túl magas vagyok hozzá. A taekwondo jobban tetszett, ezért 2011-ben odaálltunk a testvéremmel apa elé, és mondtuk neki, versenyezni szeretnék. Azóta sem hagytuk abba, de úgy érzem, saját döntés volt, mi választottuk a sportágat.

– Segített a tornász és balettos múlt?

– Jó alapokat adott. A balett a mozgáskultúra kialakulásában segített, a torna pedig megerősített, lazábbá és ruganyosabbá tett, így egyszerűbben tudok például fejre rúgni.

– Megkönnyíti a pályafutásodat, hogy a családban te, a húgod, az öcséd és az apukád is szoros kapcsolatban van a sportággal?

– Nagyon sokat számít, hiszen a versenyeken tudjuk egymást biztatni, lelkesíteni és tanácsokkal ellátni. A jelenlegi járványhelyzetben pedig rengeteget segít, hogy Lucával magas szintű, jó minőségű edzésmunkát tudunk végezni akár itthon is.

– Mikor volt az a pillanat, amikor elhitted, hogy profi sportoló lehetsz?

– Ez fokozatosan alakult ki. 2011-ben, először az országos bajnokságon próbáltam ki magam, de nem sikerült túl jól, eléggé elvertek. Azt gondoltam, hogy ez így nem mehet tovább, bizonyítani akartam. Apa megnyugtatott és elmondta, türelmesnek kell lenni, hiszen idő, míg felépíti magát a versenyző. Ugyan az elején több kudarcot éltem meg, ez nem szegte a kedvemet, és mentem tovább.

– Mit tekintesz a legnagyobb sikerednek?

– Kétszer ötödik voltam az U21-es Európa-bajnokságon, egyszer pedig ötödik a junior Eb-n. Ezek fontos sikerek számomra, de amikor az érmekért küzdhettem, volt némi mentális blokk bennem, amit ma már sportpszichológus segítségével próbálok leküzdeni. Jó úton haladok, hiszen a felnőttek között már ezt nem tapasztalom, és tavaly a G-s besorolású versenyeken szereztem érmeket is, ez pedig nagy lépés számomra.

– Mik az erősségeid?

– Viszonylag laza vagyok, ezért minden szögből tudok pontokat szerezni, rúgásokat bevinni. Van bennem elég erő és lendület is, tehát nehéz megállítani, ha megindulok. Ugyanakkor picit lehetnék néha erőszakosabb, hogy az én akaratom érvényesüljön, de ezen folyamatosan dolgozunk.

– Van valamilyen verseny előtti bevett szokásod?

– A viadalokat megelőző este mindig mentáltréninget végzek. Fókuszálok a versenyre, elképzelem a napot, elképzelem, hogy tudnék győzni, majd ezt reggel is folytatom picit, hogy egyben legyek fejben.

– Milyen célokat tűztél ki?

– Idén, a felnőtt Európa-bajnokságon mindenképp szeretnék pontszerző helyen zárni, bár még nem tudjuk, mikor rendezik meg. Hosszabb távon a 2024-es olimpia a cél, de minél több világversenyen szeretnék részt venni.

– Mivel töltöd az időt, amikor éppen nem edzésen, vagy versenyen vagy?

– Leginkább tanulással. Harmadéves vagyok a Corvinuson turizmus- és vendéglátás szakon, a sport és a tanulás pedig elég sok időt elvisz. Ha éppen van némi szabadidőm, akkor azt a barátommal és a barátaimmal töltöm.

– Hogyan segíti a Brüll Alfréd Akadémia a karriered?

– Rengeteg versenyzési lehetőséget biztosítanak és lehetővé teszik, hogy megfelelő körülmények között tudjak készülni. Nagyon hálás vagyok ezért, és szeretném szép eredményekkel meghálálni a bizalmat.

Ezt olvastad már?