Atlétika
Diósi-Moravcsik Angéla
MTK legendárium | 33. rész Szekrényessy Attila sorozata.
Az előző részben szó esett Páhok Pista állástalan szomorúságáról, melynek azonban más (valóságosabb) okai is voltak.
A fiatal versenyző a magyar sportélet egyik első „gyermeksztárjának” számított, és így nem csupán az újságírók kényeztették, de a klubok is versengtek kegyeiért. Mindez (személyisége szempontjából) nem tett jót a mélyről érkező kis suszterinasnak, melyről egy 1926-os hírlapi beszámoló így tudósít:
„Évekkel ezelőtt egy pöttöm úszó tűnt fel a MUSZ versenyén. Gyermekúszó volt a szó igazi értelmében és valahányszor megjelent a verseny startjánál, mindig derültségre ragadtatta a nézőket. Páhok István, mert így hívták a fiatal kedvencet, méltónak is bizonyult a közönség szimpátiájára. Fiatal kora és alacsony növése ellenére szezonról-szezonra egyre jobban feljavult. A gyermekversenyeket, majd a másodosztályú versenyeket mind megnyerte és két-három év elteltével már a komoly versenyzők sorába is eljutott, és a nála idősebb versenyzőkkel szemben is megállta a helyét.”
Ebben az időben két klub is versengett kegyeiért, így rövid időre tagja lett, előbb az FTC-nek, majd a MUE gárdájának.
A kis Páhok Pistát tehát „elkapatták” az érte versengő klubok, és a neki juttatott anyagi támogatások. Ebben a rivális egyesületek szerint az MTK járt élen, aki a nehézsorú fiút szociálisan is támogatta:
„Páhok azonban rossz társaságba keveredett, elegáns akart lenni és elcsábították őt azok az ígéretek, amelyek a könnyű megélhetést varázsolták szemei elé. Páhok belépett az MTK-ba. Felnyíltak a szemei és látta azt, hogy eredeti foglalkozása nélkül is megél: és úr lehet a víz hátán...”
Trianon és a világgazdasági válság hatására beköszöntő munkanélküliség kétségtelen nehézségekbe sodorta Páhokot, kinek tényleges segítséget egyedül az MTK nyújtott, amiről időnként fanyalogva tudósítottak a lapok:
„Az MTK-ban egy ideig jó dolga volt, a kék-fehérek ugyanis apróbb szívességekkel viszonozták a versenyeken aratott győzelmét, így aztán mindenki megtudja, hogy ingyen ebédet, cipőt, télikabátot, sőt pénzt is kap az MTK klubhelyíségében: ami azonban versenyzői karrierjére is fontos, naponta két liter tejet, mert csak így úszhat ki jó időt.”
Mindez versenyzői karrierjére is jelentős hatással lett. A megélhetés nyomasztó súlyától részben mentesülő úszó az MTK támogatásával és az MTK-ban érte el pályája csúcsát. Mindezt még a rivális klubok tagjai, vezetői is elismerték, a sajtó pedig kénytelen volt beszámolni a kis MTK-s úszó kivirágzásáról, növekvő sikereiről, melyek által a tinédzser gyerekember igazi úszóvá, a hazai sportág egyik legnagyobb klasszisává válhatott:
És a versenyzői karrier megállás nélkül megy tovább a maga útján. 1925 ben öreg versenyzőkkel szemben a Balaton-bajnokságot nyeri, a Császár fürdőben 2 perc 36 másodperc alatt ússza le a 700 métert. És mindezek betetőzésére megnyeri Magyarország 9 km-es folyambajnokságát, ez már a legszebb reményre jogosító teljesítménye, amelyről az annak idején Budapesten járt angol Hodsgon is nagy elragadtatás hangján nyilatkozik. A szakértők mostmár megállapítják, hogy Páhok komoly tehetség és további nagy eredményekre hivatott.”
Abban az esetben, ha Páhok Pista sportkarrierje ezen a ponton véget ért volna, a történet ugyan lekerekítettebben, de egyben unalmasabban érhetett volna véget. Páhokot azonban nem véletlenül illettük az „MTK fenegyereke” jelzővel, további pályafutása, klubhoz való viszonyulása épp annyira vált szabálytalanná, mint amennyire érdekessé...