Az MTK fenegyereke – Páhok István (1907-1970) elfeledett élete III. („Három méter 2-es kolbász”)

MTK legendárium | 32. rész. Szekrényessy Attila sorozata.

A kis Páhok Pista utolsó jelentős versenyén – mintegy ötven esztendősen – Molnár Magda úszónővel együtt engedélyt nyert a pártállami szervektől, hogy 1957-ben részt vehessen a rangos Capri-Nápoly hosszútávúszó versenyen. Végül a fiatal profi versenyzők között az előkelő kilencedik helyen végzett.

Bohém természete jól kirajzolódott utazásai során. Az 1931-es párizsi úszó Európa-bajnokságra a szövetség Páhokot is delegálta. A határon megtartott rutin ellenőrzés során barátjánál és sporttársánál, Bárány Istvánnál mindent a legnagyobb rendbe találtak, gondosan összehajtott ruhák és egyéb szokványos utiholmik formájában. Páhok böröndjének ellenőrzése során azonban nem kis meglepetés érte a vámosokat. Ugyanis abban három úszónadrágon kívül semmi egyebet nem találtak, mint, három méternyi (!), slag formájában összetekert „2-es kolbászt”.

Máskor, az imént említett Capri-Nápoly úszás alkalmával, túlságosan drágának ítélve a szállodai szobát, helyette inkáb a tengerparti fövenyt használta esti alvóhelyül, andalító hullámzás hangjai mellett töltve az éjszakát.

A szűkös anyagi körülményeket kisgyermekkora óta megszokta. Sportsikerei hatására a cipészséget elhagyva, annál úribb hivatást, a gépkocsivezetést választotta, a fizikai munkától azonban mégsem szakadt el teljesen, ugyanis bútorfuvarozással kereste kenyerét.  

Atyja korai halálával rászakadt idős és betegeskedő édesanyjának eltartása. A világválság idején a  helyzetet nehezítette, hogy Páhok (1931-ben) épp gyengélkedett, sőt állását is elveszítette, melyről a lapoknak így nyilatkozott:

„Tegnap este megjelent az Úszó Szövetségben Páhok István folyambajnok és Balaton-átúszó bajnok. Páhok igen szomorú látványt nyújtott feje be volt pólyálva és súlyos betegségéről panaszkodott. Elmondotta hogy rosszindulatú kelések támadtak a fején és valószínűleg kórházba kell feküdnie. Addig is naponta jár kezelésre, de nem is ezért jött az úszószövetségbe, hanem annak elpanaszolása céljából, hogy nincsen állása.

Súlyosbítja helyzetét az is, hogy édesanyja már jó ideje komoly beteg és hogy kórházban ápolják. Az egyik kerületi elöljáróságon voltam alkalmazva – mondja Páhok –, az volt a munkám, hogy hatósági végrehajtások után el transzformáljam a bútorokat a lakásból.

Amikor anyámat elhelyeztem a zsidó kórházban, három napig annyi szaladgálni valóm volt, hogy nem mehettem be az elöljáróságra. Amikor azután jelentkeztem, nagy meglepetésemre közölték velem, hogy időközben felvettek helyettem egy másik embert, mert azt hitték hogy nem akarok dolgozni.

Az illetőnek akit felvettek, a városházáról volt ajánlólevele, nagyon csodálkoztam, hogy már a bútorszállításhoz is polgármesteri ajánlólevél kell, de azután kénytelen-kelletlen tudomásul vettem, hogy kiestem a hivatalomból, ahol becsületes munkával heti 24 pengőt kerestem.

Páhok István 23 éves, körülbelül nyolc éve úszik, specialitása a folyambajnokság és a Balaton-átúszás. Igen jó fizikuma van, elismert tehetség a középtávon és ambícióval készül a párizsi Európa bajnokságra, természetesen tagja a válogatott úszó keretnek is.

A hivatalos sportértekezleteken mindig hangoztatják, hogy a nemzetközi viszonylatban is számításba jöhető versenyzőinket el fogják helyezni, hogy legalább a létminimumot biztosítsák számukra. Páhok sem kívánna egyebet, mint hogy adjanak neki akármilyen fizikai munkát, dolgozni akar, nem akar a sportból élni. – Vizsgázott gépkocsivezető vagyok, de nem tudok alkalmazást találni, pedig dolgoznék akár éjjel is.

A folyambajnok beteg és nincs állása, a máskor vidám Páhok ezért volt szomorú tegnap este...”

Ezt olvastad már?