Az MTK Budapest felfüggeszti a jégkorongszakosztály működését

Spiller Istvánnal, az MTK Budapest szakosztály-igazgatójával jártunk utána az okoknak.

– Mi az oka, hogy a szüneteltetésnek?

– A legnagyobb probléma, hogy nincs saját pályánk, így sok más utánpótlás-nevelő klubbal és a Ferencváros felnőtt csapatával kell osztoznunk a pesterzsébeti jégcsarnokon, ráadásul ez nekik a hazai pálya, itt játsszák a MOL Liga mérkőzéseket. Ez az örökös albérletben létezés emészti fel a szakosztályt.

– Milyen szakmai munka folyt?

– Kiváló edzőkkel dolgoztunk, minden korosztályban voltak nagy tehetségeink, többen közülük a válogatottságig is vitték. Ez is azt bizonyítja, hogy alapvetően jó szakmai munkát végeztünk.

– Miként zajlott a toborzás?

– Mindig sikerült teljesítenünk, amit a szabályok előírtak, folyamatosan nőtt a létszám, de sajnos ez újra felvetette az alapkérdést, hogy kevés a jégfelület. Képzeljük úgy, mintha egy kis tó partján százan próbálják kifogni a halakat. Rosszabb eséllyel indulnak, mintha csak öten horgásznának.

– Ráadásul nem is a legolcsóbb sportág a jégkorong.

– A TAO bevezetése óta már nem vészes a helyzet. Vannak alacsonyabb eszközigényű sportágak, ahol magasabb a tagdíj. Az utóbbi időben annyit javult a felszerelések minősége, hogy bátran tovább lehet adni őket, amennyiben kinövik a gyerekek, így olcsóbb az újak beszerzése.

– Hogy zajlott a búcsúbeszélgetés?

– A klub rendkívül korrekt módon bánt velünk. Megvárták a bajnokságok végét, így mindenki foglalkozhatott a saját feladataival, nem azon járt a feje, hogy mi lesz vele jövőre. Nem azonnal bontanak szerződést velünk, hanem végigdolgozhatjuk a levezető időszakot, és csak június 30-án lép életbe a szakosztály munkájának felfüggesztése, addig mindenki megkapja a fizetését.

– Hány gyereket érint ez a döntés?

– Nagyjából 50-60 sportolóról beszélhetünk, U8-tól U16-ig.

– Mi lesz velük?

– Természetesen szabadon igazolhatóvá váltak, ráadásul nevelési költséget sem számol fel utánuk a klub. A szezon végeztével felfüggesztjük a szakosztály működését, átgondoljuk a jövőt, és bízunk benne, hogy ez a – kvázi – szünet nem örökre szól.

Ezt olvastad már?