Atlétika
dr. Nguyen Anasztázia
Klubunk átlójával, Vezsenyi Adriennel tekintettünk vissza.
– Mivel töltöd az időt karanténban?
– Élvezem az itthonlétet, a szezon közben nem igazán volt rá alkalmam. Most sok időt tudok tölteni a szüleimmel meg a bátyámmal, ráadásul hazajött velem a párom is, szóval most mind együtt vagyunk. Járok kondizni, hogy formában tartsam magam, meg rengeteget segítek itthon a főzésben, takarításban.
– Tudtuk, hogy az idei szezon amolyan tanulóév lesz csapatunk számára, hogy megszokjuk az Extraliga hangulatát és színvonalát. Mennyire sikerült ez neked?
– Nem kaptam túl sok lehetőséget, így nem igazán volt alkalmam beleszokni az Extraliga légkörébe. Csapatszinten ugyanakkor jól vettük az akadályt, nem csak pofozózsákok voltunk a nagyok számára, két riválist meg is előztünk a tabellán.
– Mi volt a legszembetűnőbb különbség az NB I Ligához képest?
– Tavaly szinte minden ellenfél tartott tőlünk, megvolt egyfajta tisztelet felénk. Az Extraligában ez fordítva működött, sokszor azt éreztem, hogy lebecsülnek minket a riválisok. Ez egyeseket motivált, mások teherként élték meg.
– Volt olyan meccs, ahol ezt esetleg a javatokra tudtátok fordítani?
– Az első pár fordulóban, például a Nyíregyháza vagy a Békéscsaba ellen idegenben ezt egyáltalán nem tudtuk kezelni, sőt, talán mi is elhittük, hogy nincs keresnivalónk. Az Újpest elleni 3:2-es győzelem alkalmával hittük el végül, hogy akárki ellen lehet esélyünk.
– A korábban már említett játéklehetőségen kívül van-e bármi hiányérzeted?
– Nem igazán. De félreértés ne essék: ez csak rajtam múlott. Kaptam lehetőséget a szezon elején, de nem tudtam élni vele, aztán Petőváry Panni kapta ezeket, és jól kezelte a helyzetet. Persze rossz érzés volt a padon ülni, de ez nem Gábor hibája.
– Miért nem tudtál élni a szezon elején kapott bizalommal?
– Bevallom, nagyon sokat gondolkoztam ezen én is. Az az igazság, hogy nem nagyon volt nyaram tavaly: eleinte a felnőtt válogatottal készültem, majd az egyetemi válogatottal edzőtáboroztunk, aztán következett az Universiade. Egyáltalán nem tudtam pihenni, egyik bajnokságból csöppentem a másikba. Érdekes módon a felkészülés során még nem éreztem a fáradtságot, szárnyaltam az edzőmeccseken, aztán a októberben, a bajnoki rajtra teljesen kimerültem.