Aki már az első versenyét megnyerte

A Brüll Alfréd Akadémia párbajtőrözőjével, Wimmer Dorinával beszélgettünk az elhalasztott világbajnokságról, pályafutása kezdeteiről és legnagyobb sikereiről.

– Hogy lett belőled vívó?

– Körülbelül négy és fél éve kezdődött pályafutásom. Azelőtt karatéztam, de az nem igazán tetszett. A televízióban sokszor láttam vívást a sportcsatornákon, nagyon megfogott, ezért mondtam édesanyáméknak, hogy vigyenek el vívni. Elkezdtünk klubokat keresni, és az MTK Budapestre esett a választás. Amikor lementem edzésre, mindenki rendkívül szimpatikus volt, nagyon megkedveltem a környezetet, ezért itt maradtam.

– A víváson belül miért a párbajtőrt választottad?

– Először az edzőm tanácsára tőrrel kezdtem, majd együtt űztem a párbajtőrrel, végül pedig eldőlt, hogy utóbbit érdemes folytatnom, hiszen abban voltam a legügyesebb.

– Kik voltak azok az edzők, akik a leginkább segítették a fejlődésedet?

– Török Tibor volt a legelső edzőm, aki mindig nagyon kedves volt velem, és már a kezdetektől bízott bennem. Utána átkerültem a jelenlegi tréneremhez, Bakodi Róberthez, akitől szintén rengeteget tanultam.

– Emlékszel még a legelső versenyedre? Hogy alakult?

– Soha nem fogom elfelejteni! Teljesen más volt a hangulata, mint az edzéseknek. Azelőtt nem vettem még részt ilyesmin, és nagyon élveztem, az elejétől a végéig. Az már csak hab volt a tortán, hogy meg is nyertem.

– Nem izgultál?

– Nem igazán. Volt bennem némi versenydrukk, de nem rémlik, hogy nagyon izgultam volna.

– Mik az erősségeid?

– A vívás nagyon összetett sport, ezért számos dologban kiválónak kell lenni ahhoz, hogy sikeres legyen az ember. Én fejben vagyok nagyon jó, és a gyorsaságom is előnyömre válik.

– Mikor jött meg az áttörés, amikor elhitted, hogy akár profi sportoló lehetsz?

– Amikor a kadet korosztályban elkezdtem versenyezni, akkor még eleinte nem voltam annyira elöl a rangsorban. Tavaly felállhattam a dobogó harmadik fokára az egyik viadalon, mely után többen odajöttek gratulálni, és mondták, hogy ez milyen nagy dolog. Nagyon boldog voltam, és azóta egyre jobbak a kadet eredményeim, szinte mindig sikerül a nyolcba kerülnöm, versenyt is nyertem, aztán az Európa-bajnoki csapatba is bekerültem.

– Hogy sikerült az Európa-bajnokság?

– Egyéniben a 13. helyen végeztem. Egyáltalán nem számítottam rá, hiszen ez volt az első kontinensviadalom. Két mérkőzést is az egyperces hosszabbításban nyertem meg, szóval nagyon izgalmas volt. Csapatban azonban nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna.

– Hamarosan pedig világbajnokságon is megmutathatod, mit tudsz.

– Remélhetőleg igen. A koronavírus-járvány miatt csúsztatták az időpontot, de ha minden igaz, szeptember-október környékén megrendezik. Nagyon szeretném, hogy tető alá hozzák, – még ha nem is az Egyesült Államokban – hiszen ez lenne az első világbajnokságom.

– Hogy tudtál készülni az utóbbi időben?

– Hetente küldött az edzőm programot, ami tele volt kondifeladatokkal, illetve futottam is. Van itthon szúrópárnám, azt is sokat használtam, valamint rengeteget lábmunkáztam. Nem érzem, hogy hátrányban lennék, sőt, a pici kihagyás akár még jót is tehet. Nemrég elkezdődtek a termi edzések, és ugyan az első pár foglalkozás nehezebb volt, mostanra belerázódtam.

Ezt olvastad már?