Atlétika
Krizsán Xénia
A szekszárdi helyett a pécsi játékunkat kopíroztuk (GALÉRIA)
Kísértetiesen hasonló forgatókönyv játszódott le szombat este a Városmajorban, mint ősszel Pécsett. Fizikális fölénye, agresszív védekezése vezette győzelemre a pécsiket, kosaras lányaink nagy verést kaptak.
A múlt heti, Szekszárd elleni produkció, na meg részben az októberi, pécsi első félidő is okot adott bizakodásra. Női kosarasaink az NB I 13. fordulójában a tabella hetedik helyén tanyázó PEAC Pécs együttesét fogadták. Nagy Dóra együttese egy héttel korábban hősies küzdelemben maradt – kevéssel – alul az eddig még veretlen KSC Szekszárd ellen, szerettük volna ugyanott folytatni, ahol abbahagytuk.
A kezdő ötös ennek fényében maradt is, Horváth Bernadett, Zólyomi Karina, Adamecz Lilla, Szabó Flóra és Andrijana Cvitkovic kezdtek, a decemberben Pécsre igazoló, egykori magyar válogatott bedobó, Rasheed Rita nélkül felálló PEAC ellen.
Pont nélküli első perc után Szanja Mandics kezdte meg a pécsi pontgyártást, 6-0-ás futásukat Karina hárompontosa törte meg. U20-as játékosunk a vendégek szerb irányítóját őrizte, Mandics a fent említett tripláját leszámítva, nem is nagyon volt eredményes. Nem így az amerikai Briana Roberson aki hat pontot, nigériai centerük Sara Imovbioh pedig hat lepattanót gyűjtött tíz perc alatt.
A három maximális légiós helyet folyamatosan kihasználó pécsiek nyolc ponttal nyerték az első negyedet, ami még „lőtávolon belülinek” tűnt.
A kispadról beállók komoly hatással voltak a folytatásra, főként Maja Vucsurovics, a feketemezesek szerb centere, aki – tíz pontjával – a félidőre csapata legeredményesebbje lett. Lányaink igyekeztek kapaszkodni, még inkább lépést tartani ellenfelükkel, akik azonban agresszív védekezésükkel közel sem tették könnyűvé a pontszerzést.
Gyenge hatékonysággal dobtunk, de a kialakított ziccereken túl, sok rosszul kiválasztott döntésünk is akadt. Eközben a jóval fizikálisabb PEAC több, mint kétszer annyi lepattanót szerzett, mint mi. A támadópattanóikból teremtett új esélyekkel bőséges előnyt teremtettek a szünetre.
Bár szinte az összes statisztikai mutatóban jobb volt egy félidő alatt a PEAC, félidei előnyük így sem tűnt ledolgozhatatlannak. Azonban az „odavágóhoz” hasonlóan a második félidő hozta legnagyobb nehézségeinket.
Kintről-bentről betalált ellenfelünk, amire válasz nem igen jött, Nagy Dóra jónak is látta időkéréssel megtörni a pécsi lendületet. Ez azonban inkább kevésbé, mint többé sikerült, eladott labdákból indulhatott a PEAC, védekezésben pedig többnyire csak fault árán sikerült megállítani őket. Lilla és Flóra is 3-3 szabálytalanságnál tartott a negyed derekán.
Mikor saját gyűrűnket jól védtük, támadásban nem sikerült megfelelő helyzetet teremteni és faragni hátrányunkból. Percekig nem tudott betalálni a harmadik etap hátralevő részében a Pécs, de lányaink pocsék dobóformájával képtelenség volt közelebb kerülni.
A legvégére pedig – ahogy Pécsett is ősszel – maradt a könyörtelen befejezés pécsi részről. Nem csupán a kispadok közti pontbéli különbség (13-26) volt szembe ötlő, de ezúttal húzóembereinktől is visszafogott teljesítményt láttunk. A PEAC oldalán négy játékos is átlépte a tíz pontot, Szanja Mandics 9 ponttal, 9 gólpasszal zárt, csapatszinten pedig 50 lepattanót gyűjtöttek – szemben a mi 25-ünkkel -, de a 13 százalékkal jobb mezőnymutató is tükrözi hol buktunk el szombat este.
Végeredmény: MTK Budapest – PEAC Pécs 50-80 (11-19, 15-20, 14-19, 10-22)
Legjobb dobóink: Andrijana Cvitkovic 14 pont, Szabó Flóra 10, Zólyomi Karina 8/6, Székely-Horváth Zsuzsanna 4, Adamecz Lilla 3/3
Nagy Dóra: – Szorosabb meccsre számítottam, de ilyen rossz mezőny- és büntető dobószázalékkal nemhogy, nyerni nem lehet, de szorosabb meccset játszani sem. Védekezésünk a múlt heti Szekszárd elleni találkozón mutatottat meg sem közelítette.
Keseregni azonban nincs idő. Még ha nehéz is pozitívumokat meríteni ebből a találkozóból, a jövő szombati BEAC elleni fővárosi rangadó sokkal fontosabb annál, minthogy csapatunk összetörjön e vereség után.
MTK Budapest - PEAC Pécs
