Atlétika
Nagy Marcell
A sokoldalú klubalapító Müller Dávid élete (2. rész)
Szekrényessy Attila sorozata 7. rész.
Müller a talpraállás anyagi nehézségeinek idején, erejét megfeszítve dolgozott. Naphosszat ült félhomályos kis kiadói irodájában, melyet – a nyomdahelyiséggel lévén összekötve – erősen átjárt az ólom és nyomdafesték fojtó szaga, a könyvkötészeti csiriz és enyv bűze, valamint a makulatúra savanykás szaga. Itt olvasta naphosszat a beérkező kefelevonatokat, s árral a kezében revíziósként akár még betűt is cserélt, ha gyors beavatkozásra volt szükség.
Míg a betűszedők nyugodt, biztos munkával, fütyörészve szedték a kifogyhatatlan Nova kéziratok szövegeit, a gépmesterek, mint a sajtóbirodalom óceánjának magabiztos hajóskapitányai irányították zúgó gépeiket biztos „kikötők” irányába. A könyvkötőlányok úgy várták a kész íveket, mint a távoli útról megtérő kedvest, s mikor végre karjaikba foghatták, víg dalolással becézgették, kényeztették, legszebb ruhájába öltöztették. Így születhetett meg a gépmesterlegények és kötészeti leányok szerelmének gyümölcseként, – mint várva várt kisded ؘ– a havonta megjelenő új Nova kötet.
A szellemi növekedés, a majdani életpálya biztosítása a tutor, Müller Dávid gondjaira bízatott. Müller a megszületett kötet sikere érdekében mindent megtett, Nova könyvek ezrei kerültek Teréz körúti boltjukon kívül az IBUSZ standok és hírlapi elárusítóhelyek pultjaira. Könyvügynökök légióját alkalmazva, a piacot jellemző 25 százalékos jutalék helyett Müller 33-40 százalék közötti kereskedői hasznot biztosított számukra. Ezeken túlmenően rendszeresen jelentetett meg egészoldalas hirdetéseket a Nyugat-ban és Supka Géza Literatúra című folyóiratában. Kiadványainál – nem túl esztétikusan, de annál hasznosabban – minden milliméter helyet felhasznált a fizetett reklámok céljaira.
Annak természetesen semmi hírértéke nincsen, hogy 1905-ben a zsidó származású, negyvenesztendős Müller Dávid sportszerkereskedő szűk életterében – valahol az ábrándos Erzsébetvárosban – egy alig életképes izraelita fiúcska megszületett... Családi ügy. Müllernek ehhez semmi köze. Örüljön neki Áron és Ilona, mint örömszülők és a bölcs rabbi, hogy kicsiny nyája gyarapszik a Bonyhádról felvándorolt család immár harmadik gyermeke révén.
Mennyi sportöltöny és ódon könyv fogyott, ez érdekelte Müllert, arról meg nem volt tudomása, hogy Reich Áron papírkereskedő miként neveli gyermekeit, s a mosdatlan kölköket mi módon áldja meg a Mindenható…
Senki sem számolta – mert nyilván nem volt fontos – mennyi pofont kap nap-nap után a rövidnadrágos kis Jenő a Múzeumkertben, míg felért az iskola kapu kilincséig, s hogy azután onnan miért rúgták ki...
Párhuzamosan egymás mellett futó, de idegen életek, és mégis közös jelszavak, növekedni, gyarapodni: Müllernek anyagilag, egzisztenciálisan, Reichnek szellemileg, testileg…
Párhuzamosan egymás mellett futó, de idegen életek és mégis közös címkék: sikertelenség, vergődés: Müllernek anyagilag, egzisztenciálisan, Reichnek szellemileg, testileg…
Senki sem számolta – mert nyilván nem volt fontos – mennyi pofont kap nap-nap után a vékonydongájú Reich Jenő társaitól, míg beléphet a sportklub kapuján, s hogy azután onnan miként tántorog ki betört orral...
Párhuzamosan egymás mellett futó, de idegen életek és mégis közös jelszavak, boldogulni, sikerre jutni: Müllernek a kereskedelemben, Reichnek a színművészetben…
Senki sem számolta – mert nyilván nem volt fontos – mennyi pofont kap nap-nap után Reich Jenő színijelölt, míg felért a színházkapu kilincséig, s hogy azután onnan miért is rúgták ki...
Párhuzamosan egymás mellett futó, de idegen életek és mégis közös címkék: újrakezdés, reménykedés: Müllernek a vállalkozásában, Reichnek az újságírásban…
Senki sem számolta – mert nyilván nem volt fontos – mennyi pofont kapott nap-nap után Müller Dávid kiadótulajdonos, míg vállalata sikertörténet lett, mint ahogy azt sem számolta senki – mert nyilván nem volt fontos – mennyi pofont kapott nap-nap után Rejtő (Reich) Jenő újságíró, míg végre az MTK alapító Müller Dávidban felfedezőjére és kiadójára talált…
Álmodhat-e író arról, hogy egy napon felfedezik, s majdan országos és nemzetközi hírnévre tehet szert, és álmodhat-e kiadó a zsúfolásig telített könyvszakmában arról, hogy Jókai olvasottságával vetekedő regényírót fedez fel és vezet be a magyar irodalomba…
A Müller Dávid féle Nova háziszerzője lett, tehát az imént említett Rejtő Jenő, akinek angol szerzői névfelvételi ötlete (P. Howard) ugyancsak Müllertől származott. Müller tisztában volt vele, hogy a magyar közönség körében nagyobb sikerre számíthat az angol nevű szerzők felléptetésével.
Rejtő egyébként – miként 1936-ban megfilmesített regényének címe, a Sportszerelem is mutatta – valóban lelkes híve volt a sportok különféle nemeinek. Miként már utaltunk rá a vékonydongájú fiú tudatosan fordult a sportok, így az ökölvívás felé. Barátja lett a kiváló bokszoló Rózsa Jenő, kinek hatására maga is mindaddig űzte e testedző formát, míg egy trenírozás alkalmával orrcsontja nem tört. Még ezt követően is lejárogatott a Spárta és FTC edzésekre. Nyilvánvalóan kiadótulajdonosában Müllerben is tisztelte a sportbajnokot és meglepődnénk, ha hébe-korba ne tette volna tiszteletét egy-egy MTK sportrendezvényen.
Rejtő, ki rendkívül gyorsan dolgozott, kissé szabálytalan életvitele miatt javarészt éjszaka írt. A számlálatlan éjszakázás és mértéktelen kávéivás és altatószedés megtépázta idegrendszerét. 1939-től rendszeresen állt idegszanatóriumi kezelések alatt. Éppen ennek köszönhetően romlott meg 1941-re Rejtő viszonya kiadójával, mely szakításhoz vezetett. Mindez természetesen semmit sem von le a Müller-féle Nova azon érdemeiből, hogy a magyar irodalmat megajándékozta Rejtő Jenővel és általa olyan halhatatlan figurákkal mint Fülig Jimmy, Piszkos Fred, Tuskó Hopkins, Buzgó Mócsing, Senki Alfonz, vagy épp a szeszgőzös Wagner úr.
Rejtő majd valamennyi műve az MTK bajnokának megrendelésére született és azokat kizárólagosan Müller adta ki 1936-1941 között.
Az 1950-es évekig művei nem kerültek újabb kiadásra, azok, mint tiltott kötetek szerepeltek, minek következtében a háború előtti Nova kiadások feketepiaci értéke felértékelődött. Egy anekdota szerint az újból kiadás első kötetének megjelenését követően a feketepiac szereplői életveszélyesen fenyegették meg a kiadó vezetőjét.
A Nova Irodalmi Intézet háziszerzőinek sorában találjuk továbbá Aszlányi Károlyt (1908-1938), Török Rezsőt (1895-1966), Vaszary Gábort (1897-1985) és a bűnügyi riport első művelőjének számító Tábori Kornélt (1879-1944), ki azon túl, hogy új Csokonai kéziratot is felfedezett, a kiadó egyik sikeres sorozatának az ún. „Nova Kalandos Regényei” címet viselő ifjúsági folyamnak is szerkesztője volt.
A Nova kiadó az igényes ponyva és bűnügyi regények mellett igyekezett eredeti módon, a kor magyar társadalmából meríteni regényei, novellái témáját. A szerzők számára a téma az utcán hevert, kifogyhatatlan tárházul szolgálva az alkalmi vígjátékok helyzet és jellemkomikumaihoz.
Müller eredetisége abban is mérhető, hogy nem rettent vissza jelentős részben a feltörekvő zsidó polgárság újgazdag viselkedését karikíroztatni. A téma elnyűhetetlen: Mikszáth visszatérő századvégi témája visszájára fordítva: a törtető újgazdag sznob polgár leányát ősi nemesi ifjakhoz kívánja nőül adni. A téma az egész Horthy korszakon át annyira aktuális, hogy a születőben lévő magyar hangosfilmnek is ez lesz első (Hypolit a lakáj), ill. mindvégig jelenlévő témája, pl. Kölcsönkért kastély, melynek szerzője a fejezeten belül még bemutatkozó sporttárs, Pekár Gyula lesz.
Ezeken túlmenően is jellemezte a Nova regényeket a franciásan pikáns tónus a „mesét” átitató bohemitás és erotika.
A második világháború negyedik esztendejében, a romló hazai gazdasági viszonyok közepette a kormány kénytelen volt takarékossági intézkedéseket foganatosítani. Ennek megfelelően született az 1942. július 17-i miniszterelnöki rendelet az ún. ponyvarendelet, mely a háborús papírhiány miatt az olcsó ponyvaregények kiadását korlátozta. Az intézkedés érthető, miszerint az irodalmi értékkel kevésbé rendelkező kötetek kiadását minimalizálni kell. Mindez a Müller-féle Novának – hiszen profiljukba vágott – jelentős bevételkiesést okozott.
Tekintettel arra, hogy Magyarország a Tengelyhatalmak közé tartozott, a Német Birodalmi Propaganda Minisztérium már 1938-tól információkat gyűjtött arra nézvést, hogy Magyarországon mennyi és milyen Németországból emigrált író munkáját jelentetik meg. A hatalmas Athenaeum után – mely harminc ilyen művet adott ki – a Nova következett huszonkét német antifasiszta kiadvánnyal.
Magyarország német megszállását követően az országra kényszerített fasizálódás és annak hatásai mind fojtogatóbbá váltak. 1944. április 30-án rendelet született „a magyar szellemi életnek a zsidó szerzők írói műveitől való megóvása tárgyában”. Ennek értelmében minden zsidó szerző művét az üldözendő és elpusztítandó kategóriába sorolták, azokat tilos volt kereskedelmi forgalomba bocsátani, kölcsönadni, a könyvtári példányokat pedig hulladékhasznosítás céljaira az intézménynek saját szállítási költségén kellett leadnia.
A Nova 1941-ben még ötvenöt kötetet jelentetett meg, melyek közül csupán tizenegy volt magyar, 1942-ben a kiadott művek száma ötvenegy (nyolc magyar mű), és a kritikus 1944-es esztendőben már csupán öt kötet látott napvilágot, melyek – nem kis bátorságról téve tanúbizonyságot – mindegyike angolszász szerző műve.
A második világháború borzalmait Müller Dávid (feleségével és fiával) a budapesti gettón belül élte át. Annak 1945. január 18-i felszabadulása után a Nova lassan hozzákezdhetett a munkához. Ebben az esztendőben két kötet megjelentetésére volt mód, melyek egyike Török Rezső: Enyv és szappan című politikai írása.
A kiadó lassan talpra állt, a hetvennyolc esztendős bajnok újra rendezve a sorokat, működésbe hozta a gépezetet. Az elszenvedett lelki tortúra azonban felőrölte egészségét, minek következtében 1945. december 27-én – Angyalföldön – meghalt. A budapesti izraelita köztemetőbe temették, kérésének megfelelően sírkövére csak sportmúltjára vonatkozó feljegyzés került: „Itt nyugszik Magyarország többszörös tornászbajnoka és viadora”. Fia, Müller Pál nagy lendülettel fogott munkához. 1946-ban már öt kötettel rukkolt elő, 1947-ben pedig harminchárom könyvet adott ki, melyek fele magyar szerző műve. A fordulat éve, 1948 nehéz körülményei mellett is tizenkét kötetet vitt piacra, melyeknek már egyike sem magyar írótól származó munka.
Müller Pál és a Nova pályája az 1949-es esztendőben tört derékba. Ebben az évben a cég már csak egyetlen könyvet jelentetett meg, mely egyúttal a nagy múltú kiadó utolsó kötete is volt. Ekkor a Nova Irodalmi Intézet államosításra került. Müller Pál és alkalmazottai öt percet kaptak, hogy táskájukat magukhoz véve elhagyják az épületet.
Müller Pál, ki apja nyomdokait követve maga is sportember volt, ezt követően, mint sportoktató dolgozott. Az átélt meghurcoltatások és az 1956-os forradalom eseményeinek izgalmai rossz hatást tettek egészségére, minek következtében 1957. január 3-án idegbénulásban hunyt el. Ötvenkilenc esztendő adatott számára.
A sorozat korábbi írásai:
1. rész
2. rész
3. rész
4. rész
5. rész
6. rész
