Atlétika
Diósi-Moravcsik Angéla
A lelkierő diadala – az elfelejtett MTK-s hős Szénási Imre (1932-1994) VII. rész (befejezés)
MTK legendárium | 16. rész. Szekrényessy Attila sorozata.
A vézna, riadt tekintetű, bicebóca kisfiúból az MTK 1961-re igazi hőst nevelt, ki minden frázistól mentesen a küzdeni tudás óriásává nőtt. Még ebben az esztendőben sikerült a legtöbbet elérnie a Balaton úszósportja terén, mellyel egyben saját, 51 km-es világrekordját is (25 km-el!) megjavította.
Szénási Imre, 1961. augusztus 28-29-én, 36 óra 39 perces eredménnyel teljes hosszában úszta át a Balatont, Európa legnagyobb melegvizű tavát. A tó két végpontja, Balatonkenese és Keszthely között, mintegy 76 ezer métert megtéve. E teljesítmény, a Balaton-átúszások történetének legnagyobb, egyhuzamban végrehajtott bravúrjaként szerepel mind a mai napig.
Ennek ellenére a lapok nem tartották érdemesnek az esemény méltó közlését, egyedül a Veszprém megyei MSZMP lapja, a Napló adott rövid, bizalmatlan és pontatlan hírt: „Szénási Imre a Kontakta Villamossági Szerelvények Gyárának 29 éves szerszámkészítője, aki már több ízben részt vett hosszútávúszó-versenyeken, ritka feladatra vállalkozott: hosszában végig ússza a Balatont. Szénási hétfőn este Balatonkenesén szállt vízbe s szerdán(!) reggel Keszthelynél sikeresen befejezte a vállalkozást. A mintegy 76 kilométeres távot 36:30(!) óra alatt tette meg. Teljesítménye nem hivatalos világcsúcs, az eddigi legnagyobb teljesítmény 51 kilométer volt.”
1962. augusztus 12-én került sor Szénási első folyóvízben végrehajtott világrekordjára, a Tiszasüly-Szeged közötti 220 km-es távon, melyet 44 óra 50 perc alatt teljesített.
Laikusként elképzelni is nehéz, miként lehetett, mindenfajta pihenő és segédeszköz nélkül végrehajtani a majd két teljes napon át tartó úszást. Ezt átérezve, szurkolók tömegei példátlan lelkesedéssel bíztatták a Tiszában úszó sportolót.
– Éjszaka a Tisza partján égtek a tábortűzek, rakéták robbantak s ezer s ezer ember buzdító kiáltását hozta felém a szél. És Szegeden ötvenezer ember várt rám végig a Tisza parton.
Öt esztendő múltán az önmaga által felállított világrekordot döntötte meg, mikor 1967. augusztus 29-én, egykori koronázó városunkból, Pozsonyból úszott Budapestig. A 230 km-s távot 41 óra 40 perc alatt teljesítette.
Három esztendő elmúltával újabb világsikert tudhatott magáénak, mikor 1970. július 25-én Tiszalöktől Szegedig tempózott 46 óra 20 perc alatt, 240 km-t teljesítve.
Három esztendei „pihenő”-t követően rukkolt elő Szénási újabb (immár utolsó) világrekordjával, mikor is 1973-ban a Bécs-Budapest közötti távon 250 km-t teljesített kereken 50 óra leforgása alatt!
Szénási minden anyagi támogatás nélkül, nemzetközi színtereken is felmérte teljesítményét. Mintegy öt alkalommal vett részt a nagy hagyománnyal rendelkező Nápoly-Capri versenyen, hol 170 ezer néző jutalmazta éljenzéssel a mozgássérültsége ellenére is világklasszisnak számító magyar úszót. Ezen kívül volt alkalma versenyezni a Márvány-tengerben, valamint Izraelben, a Genezáreti-tó átúszásakor.
Minden hosszútávúszó álma, pályájának csúcsa a La Manche-csatorna leküzdése.
A La Manche-csatorna átúszása olyan, mint más sportágban az olimpiai győzelem, mert igaz, hogy a táv légvonalban csak 38 kilométer, de épp az áramlások miatt jó 50 kilométert kell megtenni, a víz hőfoka 14-15 Celsius-fok között van, nagyon hideg, gyakori a köd, sűrűn vannak viharok, a víz meg olyan sötét, hogy méterre nem látni lefelé.”
A brit szervezők, rajtengedély tekintetében rendkívül szigorúak. Ők határozzák meg az indulás helyszínét, bocsátanak rendelkezésre kísérő csónakot, biztosítják az útvonalat, és hitelesítik az eredményt.
Szénási csatornaátúszására 1976-ban került sor. A magyar úszó a brit partoktól indulva Calais-nál igyekezett elérni a kontinens szélét. Ekkor a táv jelentős részét, 27 km-t már sikeresen teljesített. Váratlanul azonban köd ereszkedett le és a szél hatalmas hullámokat korbácsolt, melynek eredményeként olyan áramlásba került, mely akár a nyílt tengerre is kisodorhatta volna. Nem volt más választása, fel kellett adnia a küzdelmet.
Szénási lelkierejét jól példázza, hogy még ugyanebben az esztendőben (1976) újra nekivágott a nehéz feladatnak és ezúttal 9 óra 20 perces eredménnyel teljesítette is a távot, melyet külön aranyéremmel jutalmaztak.
Szénási Imre élete végén a Medicor Művek úszószakosztályát vezette. A szerény kezdeményezés célja a dolgozók gyermekeinek úszásoktatása volt, melyet a kiváló sportember minden ellenszolgáltatás nélkül éveken át alázattal végzett.
Emellett a Magyar Úszó Szövetség hosszútávúszó szakágának elnökeként is tevékenykedett, valamint vezette a Magyar Marathon Klub nyílt vízi úszószakosztályát.
Szénási Imre a hatszoros világrekorder úszó elért fantasztikus eredményei révén helyreállt lelki egészséggel rendelkezett, roppant megterhelő úszásai azonban lassan kihatottak fizikai egészségére.
Harmincöt esztendősen, fiatalkora alkonyán végrehajtott 230 km hosszúságú úszása alkalmával, egzakt mérésekkel kiszámították, miszerint közel 45 órás teljesítménye 25 vasúti vagon egy méter magasságba történő felemelésével azonos terhelést rótt szervezetére. Ezt a roppant fizikai igénybevételt szíve mindössze hatvankét esztendős koráig bírta.
1994. augusztus 20-án a Szekrényessy Kálmán balatoni emlékversenyének megtekintését követően, budapesti otthonába visszatérve, váratlanul, szívinfarktusban hunyt el.
Szénási Imre halálával a magyar hosszútávúszás egyik legnagyobb klasszisa távozott, kinek egész pályája szép példáját nyújtja az emberi küzdeni tudás és lelkierő diadalának. Szénásinak lelki egészséget a sport, hitet és bátorítást az MTK adott.
Ezzel az életrajzzal reményeink szerint kitörölhetetlenül írta be nevét a klubhistória lapjaira, kit – szándékaink szerint – még számos elfeledett MTK-s életút és história követ majd, ily módon téve teljessé az MTK LEGENDÁRIUM lapjait…
