Atlétika
Jankovics Dániel
„Mindig arról álmodtam, hogy érmet nyerjek az olimpián.”
Klubunk világbajnok kardozójával, Szatmári Andrással beszélgettünk az elmúlt időszak kihívásairól, az olimpia halasztásáról, valamint a csúcsforma visszaszerzéséről.
– Milyen volt számodra az utóbbi néhány hónap? Mivel telt az idő a kijárási korlátozás alatt?
– Így visszatekintve azt mondom, jól bírtam, de amikor hazatértem a luxemburgi versenyről és mindent lezártak a városban, nagyon fura volt. Elfogott minket a bizonytalanság és nem tudtuk, mi a következő lépés. Hirtelen annyi szabadidőm lett, mint még soha, ezért ezt az időt próbáltam hasznosan eltölteni: sütöttem, főztem, olvastam, rejtvény fejtettem, sorozatot néztem és pihentem is. Amíg nem látogathattuk a vívótermet, online edzettem, ám a vívás olyan sport, amihez szükség van partnerre, illetve az edző közelségére, de próbáltuk kihozni a maximumot a körülményekből. Sokat lábmunkáztunk, iskoláztunk, ám ez kamerán keresztül nem az igazi, plusz nem is volt elég hely. Múlt héten visszatértünk a terembe, szépen lassan elkezdtük újra a minőségi munkát.
– Milyen formában vagy?
– A kondícióm nem a legjobb, hiába edzettem otthon. A vívás elég speciális, azokat az izomcsoportokat nem lehet mással megerősíteni, így pici izomlázam is volt az első teremben végzett tréninget követően. Most az a cél, hogy visszaszerezzem a kondimat. Időm van rá, ezen dolgozunk.
– Mennyi idő kell ahhoz, hogy újra versenykész állapotban legyél?
– Ha tudjuk, mire készülünk, akkor két és fél hónap alatt mentálisan és fizikálisan is csúcsformába tudok kerülni. Még nincs meg a nemzetközi naptár, tehát nincs információnk arról, mikor lehet a következő viadal. A lényeg, hogy újra rendesen készülhetünk.
– Hogy érintett az ötkarikás játékok halasztása?
– Eleinte csalódott voltam, mert nem vettem még részt olimpián, és a mai napig az az álmom, hogy olimpiai érmes legyek. Ez egy évet csúszott, de ez a műtött lábam szempontjából akár jó is lehet, hiszen így van időm teljesen rendbe jönni. Próbálok úgy hozzáállni, hogy minden rosszban van valami jó. Az előző másfél évben az olimpiára összpontosítottam, minden verseny erre volt kihegyezve, ráadásul a kvótát is megszereztük, ezért nem esett jól, hogy egy évet várni kell. Mindenesetre igyekszem derűlátó maradni, és úgy edzeni, hogy jövőre készen álljak.
