„Kell nekem ez az érem?” (GALÉRIA)

Pánczél Gábor értékelte Gőz Roland teljesítményét, de Roli is hozzászólt.

Gőz Roland a korosztályos világ- és Európa-bajnokságon – idén – nyert ezüstérme után felülhetett a U23-as cselgáncsozók európai trónjára. Az MTK Budapest sportszolgáltatási igazgatója, Sütő Csilla köszöntötte dzsúdósunkat és edzőjét az Új Hidegkuti Nándor Stadionban. Miután átvették a klub elnökének gratuláló levelét is, váltottunk néhány szót velük.

– Olyan érzésem van, hogy tavaly, az egy évvel fiatalabb Roli ezt a döntőt elveszítette volna. Higgadtabbnak, rutinosabbnak tűnsz.

Gőz Roland – A verseny előtt megkérdeztem Gabit, hogy kell nekem ez az érem a két világversenyen szerzett ezüst után? Kéthónapos, rendkívül kemény szakaszban voltunk, ő meg annyit mondott, nem az érem a lényeg, hanem hogy ne akarjak kikapni. Ez adott megnyugvást, ezért is voltam higgadtabb, nem volt teljesítménykényszer rajtam. Persze örülök, hogy így alakult, de nem ez volt a fő cél.

Pánczél Gábor – Pontosan így történt. Előző nap értékeltem az Európa-bajnokságon szerepelt sportolóinkat, ott az egyik kislány (Özbas Szofi. A szerk.) indokolatlanul fáradtnak tűnt, de így is nyert. Kérdeztem, hogy lehet ez, hiszen fizikailag nem lehet kimerülve, mire azt mondta, hogy a győzelem után azt érezte, hogy elég volt. Nem testben, fejben volt sok. Elfáradnak a gyerekek, felveszik magukra a terhet, szeretnének bizonyítani, így ő ott lekapcsolt. Most elmegy, tanul, jól fogja érezni magát, feltöltődik, és mellette edz. Ezt láttam Rolin is. „Rajtapátiába” hajlott kicsit, de közben az járhatott a fejében, hogy „Úristen, ez a verseny hoz a legtöbbet a konyhára”. Mondtam, hogy nem kell az érem, csak az kell, hogy ne kapj ki, mert nem verhetik meg Gőz Rolandot, aki Európa-bajnoki és világbajnoki döntőt vívott egy hónapon belül. Nem verhetik meg Gőz Rolandot, aki Tóth Krisztiánnal versenyben van edzésen, sőt – néha – el is veri. Legyünk büszkék, ennyi volt a feladat! Ez elég volt, hogy végiggázoljon rajtuk. – mondja Gábor, aki mesteredzőként sokat látott, mégis meg tud még lepődni.

– Régen vagyok edző, de mindig rácsodálkozom, hogy az egyik versenyző mennyivel jobb a másiknál. Ez nem látszik elsőre. Ismered a gyereket évek óta, bohém, mosolygós, szórakozott, lehet viccelődni vele, igényli, hogy maceráld, és ebből lesz komoly, kiegyensúlyozott, céltudatos ember, akinek rengeteget számít a felsőoktatási hallgatói viszony, hogy elkezdünk olyan dolgokról beszélni, aminél kinyílik a világ. Amit tanult, ahhoz hozzáolvas, érik. Így kell gondolkozni, ez a számomra szimpatikus mentalitás, és ez megnyilvánul a tatamin.

– Az orosz Doncov akivel a döntőért ment, még Tóth Krisztiánnak kihívás lett volna.

– Krisztián magasan jegyzett dzsúdós, nemzetközi sikerekkel. Láttam edzőtáborban ezt a srácot, mondtam is  magamban: „Úristen, ez lesz a következő 90 kilós orosz? Megőrülök, ezt hogy oldjuk meg?” Épp lépett fel  Roli a tatamira, mondtam, menj neki, a verseny más, mint az edzés! Be is jött, Doncov nem olyan jó versenyen, mint edzésen. És végül – láthatta mindenki – mozzanata nem volt.

– Az aranyért sem olyat kapott, akit a szél fújt össze.

– Jött a döntő, a teljes döbbenet. Néztem a németet, aki kétszer szöget hajtott az egyik magyar versenyzőn (Tóth Aporon. A szerk.), pedig a mi srácunk is nagyon kemény, hasonló, mint a Roli, de belegyalázta a földbe. Úgy tűnt a lelátóról, hogy kisebb a versenyzőmnél. Gondoltam: bal kezére rámegyünk, van itt tér, meg lehet nyerni. Belépek a folyosóra, látom, hogy fél fejjel magasabb Rolinál. Nem is értettem, hogy mi történik, hogy került ide.

– Taktikusan megcsinálta.

– Precízen végighajtotta. Földön jó az ellenfél, ebben nem vagyunk erősek, de jól védekezünk, erre sokat fejlesztünk. Úgy lefogta a németet földön, mint annak idején Toldi a cseh vitézt, és a németnek beszorult a keze, érezte, hogy ezt nem kell erőltetni, elengedte. Jó érzés látni, hogy a tanítványod annyival erősebb a másiknál, hogy az nem próbálgatja már azt sem, amiben igazán jó. Roli eldobta, és akkor jött a rutin. Nem egy évvel, másfél hónappal ezelőtt – ebből a pozícióból – elvesztettük volna a meccset. Most viszont ment az óranézés: 22, aztán 14 másodperc. Roli is nézeget, bontogat, az utolsó másodpercben viszont esélyt adott az ellenfélnek. Ezt most egy életre megtanulta, hogy ha 3:59-ig jobb vagyok a másiknál, akkor azt az egy másodpercet is bírni kell.

– Összességében hogy tetszett Roli 2019-es éve?

– Pozitív élményeim vannak, az év vége nagyon jól sikerült. Éreztem ebben a kihívást, meg hogy van rá esély, de csak szuperlatívuszokban tudok beszélni még arról is, ahol „csak” ezüst lett, mert olyan fejlődési potenciált mutatott, ami példaértékű a többieknek, és azért könnyű a helyzetem, mert ebben az MTK-s teremben a serdülőtől a felnőttig ott vannak, nem kell semmit csinálnom, csak azt mondom: „Nézz előre!” Ott van Tóth Krisztián, Gőz Roland, ott van mindenki, aki már teljesített, nekem nem kell semmit tennem.

– Most, hogy megvan, van a vb és Eb-ezüst, az U23-as arany az Európa-bajnokságon, mindenki Rolit akarja megverni. Hogyan tovább?

– Mostantól bárkit összesorsolnak vele, az ránéz az eredményeire, és azt mondja: „Gőz Roland? Ne már!" A felnőtt versenyzőben a félelem ugyanúgy benne van, hiába olimpikon, világbajnoki érmes, de azt gondolja, hogy jönnek a fiatalok, nem tisztelnek senkit és semmit, nekem fognak ugrani. Szisztematikusan épül, mostantól a menedzselését precízen kell megoldani, mert nem lehet bedobni a mélyvízbe rögtön, hiszen élet-halál harc folyik a kijutásért. Most az a cél, hogy minél több meccset nyerjen, rutint szerezzen, technikailag fejlődjön, és akármennyire készülnek fel belőle, akkor is végre tudja hajtani a technikákat. Az első komoly cél a felnőtt Európa-bajnokság – csapattagként – Krisztián mögött, ez szerintem menni is fog. Az, hogy addig milyen versenyeken fog indulni, annak a tervezése most zajlik. Van 2024-ig programunk, az olimpiai felkészülés szerves része, erre szövetségi hátteret is szeretnénk felépíteni, és a 2022-es vb-n és 2024-es olimpián ezektől a gyerekektől fényes érmeket várunk.

– Többször szóba került Tóth Krisztián. Követtük az eseményeket, kitettünk Facebookra videókat, színes anyagokat, és minden poszt első kedvelője Tóth Krisztián volt...

Gőz Roland – Krisztián a legnagyobb drukkerem. Bármelyik világversenyen küzdöttem, egyből üzent, hívott a meccs után. Folymatosan követi, nézi, elemzi a meccseimet, jobban izgul, mint én.

– Az nem pokol, hogy Roli és Krisztián egy súlycsoportban van?

Pánczél Gábor – Nem pokol, de nem is jó. Nem szeretnék előre szaladni az időben, de üzentem Krisztiánnak, hogy meneküljön. Visszaírta, hogy 100 kilóba? Válaszoltam, hogy ott én vagyok. Az az igazság, hogy Krisztiánnak össze kell szednie magát! Ha ő megy az 2024-es olimpiára, nem engedem 100 kilóba, mert nem olyan adottságú, mint Fonseca, aki ott is megoldotta a vb-aranyat. Ő 90-ben tud teljesíteni, ahogy Rolival is hasonló a helyzet. Ő sem lesz 100 kilós. Ami biztos, hogy innen fog kimenni az olimpikon, és innen, az MTK-ból fog eredményt hozni. Ez azért biztos, mert egymást fogják belekergetni a sikerbe. Látom, hogy a válogatott keret is úgy alakult, hogy a konkurens versenyzők is szeretik, támogatják egymást, ez kiemelkedően fontos. Házon belül méginkább így van. Ha Krisztián összeszedi magát, Rolinak kell loholni. Ha elkényelmesedik, akkor Roli meg fogja előzni. Nekem ezzel kellett barátkozni, mint gondolat, de amit az utóbbi időben technikai repertoárban, támadási szándékban, akcióban látok, Rolit jobban fogja szeretni a nemzetközi bírói gárda, mint Krisztiánt. Őt is szeretik, de néha túltakitkázza a meccseit. Megnyeri, de ezt látják a bírók is, és ezt évek óta mondom neki. Tudja jól ő is, akar is dobni, ezért a taktikai győzelmei inkább abból fakadnak, hogy sokat támad, de azt is tudni kell, hogy annyira kiélezett a nemzetközi mezőny, hogy ez már hihetetlenül nehéz. Kiváncsi leszek, hogy Krisztián ebben a rendszerben megtorpan-e, mert nem tudom eldönteni, hogy Roli kétoldalasságával, jó lábtechnikával, jó kontráival elég lesz-e akciógyőzelemhez, vagy neki is a taktikai út lesz a jövő, mert ebben, a nemzetközi mezőny jelentős része fölött vagyunk.

Pánczél Gábor és Gőz Roland

Ezt olvastad már?