„Együtt, csapatként fejlődünk”

Tavaly még BEAC játékosokként törtek borsot az MTK Budapest női kosárcsapatának orra alá, idén viszont már kék-fehérben hajtanak a Városmajorban. Bemutatkozik Pál Szandra és Szabó Flóra.

– Az elmúlt években viszonylag nagy volt a játékosmozgás a két klub között, hogy szól a ti átigazolásotok története?

Pál Szandra: – Tavaly és az elmúlt években többször is, a civil munkám miatt elgondolkodtam azon, hogy abbahagyom a kosárlabdázást. Amikor véget ért a szezon, Dóri (Nagy Dóra szakosztály-igazgató, vezetőedző) azzal keresett meg, hogy szeretné ha csatlakoznék a csapatához, ahol már sok régi ismerős is játszott. Zsovár Orsi, Székely-Horváth Zsuzsi mind dicsérték a közösséget, de nekem előbb azt kellett eldöntenem, hogy bírok-e még egy idényt munka mellett, majd úgy határoztam, hogy vállalom.

Szabó Flóra: – Engem is az előző szezon végén keresett meg Dóri, nekem is nagyon szimpatikus volt, sőt ahogy vázolta a csapatot, sok ismerőst találtam köztük, vagy korábbi klubjaimból, vagy válogatottból. Közel három évet töltöttem a BEAC-ban úgy éreztem ez a váltás jó lehetőség lesz.

– Mindketten tapasztaltabb játékosoknak számítotok, akik megjártak korábban – magyar viszonylatban – komoly magasságokat. Szandi Sopronban, Flóra a „nagy” Mizo Pécsnél töltött sikeres éveket, ezek ma, az MTK Budapestnél játszott szerepetekben mit jelent?

P.Sz.: – Mivel tanítok, gyerekekkel foglalkozom nap mint nap, engem különösen motivál, hogy a fiatalabbaknak segítsek a pályán. Mostanra főleg mentorként tekintek magamra, nem, mint meghatározó játékosra, így is kihívás persze, hogy azokat, akik fogékonyak rá segítsem a tapasztalatommal, felfogásommal.

Sz.F.: – Örülök, hogy részese lehettem a nagy Mizo Pécsnek, még ha 16 évesen akkor nem is kaptam túl sok játéklehetőséget, de ettől eltekintve nem tartom igazán tapasztalt játékosnak magam. Éppen ellenkezőleg, úgy érzem, az előző évekhez képest bennem sokkal több van, és ez a csapat sokat segít abban, hogy ki is tudjam hozni magamból ezt a potenciált.

– Megfordultatok korábban a Vasasban is, a BEAC-tól érkezve a jelenleg NB I-es, másik két budapesti csapat mindegyikében játszottatok. Milyen az élet MTK-sként?

P.Sz.: – Nagyon tetszik a szakosztály családias hangulata, az edzők és a csapat mellett dolgozók pozitív hozzáállása, segítő szándéka. Jól érzem magam és úgy tűnik nagyszerű szezonnak nézünk elébe a lányokkal.

Sz.F.: – Minden támogatást megkapunk, mivel napközben dolgozunk a stáb rugalmasan alakítja az edzéseket. Ezáltal sikerül is megtalálni az egyensúlyt, a pályán is maximumot tudunk nyújtani.

– Sosem volt gond összeegyeztetni a munkát és a sportot?

P.Sz.: – Ez az ötödik év, hogy tanítok, edzősködöm és kosárlabdázom. Nyilván nehéz megtalálni ennyi teendő mellett az egyensúlyt, de számomra ez a három dolog valamilyen szinten összefügg, mintha egyikből épülne a másik. Ha valamelyiket fel kéne adnom ebből a háromból, most biztosan nem tudnék választani.

Sz.F.: – Eleinte féltem tőle, hogy hogy fogom bírni együtt a kettőt, Szanditól sok segítséget is kértem a témában. Főleg most, új csapatba kerülve, komoly bizonyítási vággyal, ez mind még több munkát jelent. Ez a második év, hogy a Hotel Marriott pénzügyi osztályáról a kosárpályára vezet az utam, a tavalyi szezonban viszont elkezdtem készíteni magam erre a két frontra, úgyhogy mostanra jól megférnek egymás mellett.

– Szombaton volt csapattársaitok ellen debütáltatok MTK-mezben, a Városmajorban. Milyen élmény volt ez a győzelem?

P.Sz.: – Mindig jó érzés találkozni régi csapattársakkal, edzőkkel, korábban is szerettem ezeket a meccseket. Így, hogy nyertünk, ez a szombati kifejezetten jó élmény volt.

Sz.F.: – Ez mindig különleges érzés. Nagyon örültem, hogy újra találkoztunk a lányokkal, hogy játszottunk egymás ellen, hogy, meccs után tudtunk beszélgetni, de még jobb érzés, hogy nyertünk.

– Bár eltelt három forduló, még nagyon a bajnokság elején járunk. Milyen előérzetetek van ezzel a szezonnal kapcsolatban?

P.Sz.: – A csapatunk erejét a csapategységben látom, nagyon jó a hangulat, igazán egységbe forrottunk. Lesznek persze nehéz meccseink, de ha együtt, egymásért játszunk, még a vesztes mérkőzésekből is kijöhetünk jól. Fontos, hogy a fiatalok fejlődjenek és erre minden esélyük meg is van, a szakmai stáb és a játékosállományt figyelembe véve.

Sz.F.: – Nem mondanám, hogy kifejezetten nagy egyéniségekből áll a keret, vagy olyan erőt képviselne bárki, akit nehéz helyzetben tömhetünk labdákkal. Bár még van mit csiszolni a játékunkon, de együtt, egymást segítve, csapatként fejlődünk és egyre jobb eredményeket elérni. 

Ezt olvastad már?